Május 5-6. hétvége Bangaloreban
Szomorkodtam ugyan, hogy nem mentem sehova, amikor itt az egész hétvége, de mivel szombat reggel éreztünk, lemaradtam a Hampis útról. Kihasználtam, hogy otthon vagyok és próbáltam behozni a lemaradásokat az irásban. Aztán beszéltem Siddel, hogy találkozunk, de nki csak este volt jó. Végülis tök későn indultam el, asszem aludtam délelőtt és irtam délután. Este volt húsevős vacsi egy megint igecsak drága belvárosi étteremben, sajnos ezek a traineek mindig ilyen helyekre mennek. 120 Rs. Volt egy shake, de ettem franciasalátátJ Aztán hivott Sid, és találkoztam vele meg az apukájával, nagyon furcsa volt Indiában találkozni vele. Aranyos volt, meghivtak valami piára, amit persze nem tudtam meginni, apuka is nagyon karakteres volt, kérdezett minden féléről, látszott, hogy büszke a fiára. 11 hónap távollét után azt mondta, hogy neki is crazy itt a forgalom, meg a sok dudálás. Aztán elvittek a party helyre, ugye minden szerdán van egy partz hely,ahova mindenki megy, mert van egy delhii srác, aki összefogja az egészet és szervezi, hogy menjünk a partzkra, gondolom jó sokat keres vele, de azért aranyos, ő szerezte nekem a szülinapi tortát is, meg vele állandóan összefutok a városban és tényleg aranyos, asszem német barátnője van. De általában ugyanaz a 2-3 hely, tömött, meg minden, de van általában kinti terasz, vagy medence, ugyhogy én a tánc részre általában be sem megyek,mert csak meg lehet fulladni és vagy hiphop van a fekákkal, vagy techno. Viszont jó hely ismerkedésre, mert ott van mindenki, külföldiek, indiaiak, a sok cicababa miniszoknyában, akik állandóan leisszák magukat, de kb. Egy kezemen meg tudom száolni, hányszor voltam ezekben a bulikban, pedig mindig itt ismerek meg új embereket.
Csak a buli végére értem oda, ami ugye fél 12, aztán itt találkoztam a spanyol csoporttal, ők általában együtt lógnak. Beszélgettem két szingapúri lánnyal, az egyik indiai eredetű volt, a másik kinai, eddig csak olyanokkal találkoztam, akik dolgoznak Szingapúrban, de olyannal, aki ott született nem könnyű. Meg egy indiai eredetű brit sráccal, akinek annyira durván brit kiejtése és angolol udvariassága volt, hogy muszáj volt megemlitenem neki.
Aztán Jon és Yifan szép új lakásában aludtam, Jon baszk, Yifan maláj eredetű, de asszem Új-Zélandon tanul (lányJ). Másnap de. Beszélgettónk, el akartam utazni Sravanabelagolába (2 hét volt, mire megtanultam ezta szót), de hajnlai 6kor kellett volna kelni és az nem ment volna. Aztán egy közeli tánc faluba akrtunk eljutni, de nem lehetett kideriteni a piaci buszstandon, ahonnan a buszok mentek, hogy melyik busszal is kell menni. Ugyhogy Bangalore városnézés maradt, ilyet még úgysem csináltam, nem mintha sok néznivaló lenne, nagyjából semmi, meg túl meleg is van hozzá. De megkajaltunk egy helyi kajaldában, Mumbai menut, szembe velünk ült egy fiu és egy lány, úgy tűnt hivatalos randin vannak, lány szemlesütva, fiú mosolygott és beszélgettek vmiről.
Aztán bevettük a piacot, nem volt semmi, 2 percenként megállitottak a gyerekek fényképért, mert ugye fényképeztük a sok szines gyümölcsöt, rengeteg virágfüzért, szines homlokpötty porokat (a homlokpöttyöt kumkum,vagy kurkumnak hivják, lehet, abból van, ugye matrica is lehet, ha a homlok tetején, akkor házas nőt jelent, különben tök mindegy, hindu templomokban adják, meg venni is lehet,sok mindenkit kérdeztem már jelent-e vmit a szine, bordo, fehér, sárga,stb, de mindenki mást válaszol. Mint általában minden kérdésemre. Minden relativ. Mindenkinek van saját verziója, mert nem-et ebben a kultúrában sem illik mondan, mint Mexikóban, ezért kitalálnak valamit max. Ha nem tudják a választ.) Voltak még mindenféle műanyag vackok, meg szerszámok, kint a földön gyümölcs (banán, ananász, mangó, kókusz) árusok,stb. Nagyon népszerűek voltunk. Aztán sétáltunk a környéken, sok ruha bolt van, próbáltunk olcsó másolt DVDket szerezni az utcai árusoktól, csak sajna nekünk kicsit drágábban adták volna, találkoztunk egy ayurvédás bácsival, aki ült a gyökerei mellett, idős, őszhajú, szemüveges bácsi, volt sok nyelven, főleg helyi nyelveken listája, meg papirjai ( találkoztam még előtte is ayurvédás bácsival, az ismerősök esküvőjén volt, Sam ismerte is és adott alami szert izületi problémákra, aztán megmtatta a rengeteg papirját, ahol sokféle furcsa rajz volt, magától talál ki technikákat, meg gyógyszereket, voltakpl. Nemiszervek lerajzolva, meg leirva a sok módszer, és úgy nézett ki, ahog yelvárnánk, hosszú ősz haj és szakáll, hippi ruha) aztán az utcai ayurvédás bácsi kevert porokat a gyökereiből és azt eladta Jonnak. Utána találtunk poszteres, matricás árukat. Ezeken a képeken általában a sok különböző istenek vannak, mindenféle váltizatban és szinben, nagyon vices. Aztán végre eljutotunk Cubbon Parkba, ugye Bangalore a parkok városa, én meg csak elkeritva max. Kivülről láttam őket, kiderült, hogy az állatok, meg gondolom a szemetelő emberek miatt keritik el, végre bejutottunk, csak elkezdett esni,m eg egy koszos kislány nem háritott el tőlünk, és állandóan fogdosta a lábam, ami nagyon rossz érzés volt, mert itt a tisztelet jeleként érintik meg valakinek a lábát, de utcán ez nem fordul elő,csak nagy eseményeknél. Aztán találtunk egy nagy játszóteret, meg kis vidámpark félét, meg egy akváriumot különböző halakkal. Aztán vártuk, ogy elálljon az eső, elmentünk egy kávézóba életet kibeszélni,majd szülinapom alkamából meghivott egy olasz étterembe, ahol igazi pizzát és tésztát adtak, nem is csipett és finom volt!!! Ugyhogy tök jó volt. Meg elkezdtük nézni az Eper és csokoládé cimű hires kubai filmet, amit még mindig nem tudtam megnézni, de elaludtam közben.
Szomorkodtam ugyan, hogy nem mentem sehova, amikor itt az egész hétvége, de mivel szombat reggel éreztünk, lemaradtam a Hampis útról. Kihasználtam, hogy otthon vagyok és próbáltam behozni a lemaradásokat az irásban. Aztán beszéltem Siddel, hogy találkozunk, de nki csak este volt jó. Végülis tök későn indultam el, asszem aludtam délelőtt és irtam délután. Este volt húsevős vacsi egy megint igecsak drága belvárosi étteremben, sajnos ezek a traineek mindig ilyen helyekre mennek. 120 Rs. Volt egy shake, de ettem franciasalátátJ Aztán hivott Sid, és találkoztam vele meg az apukájával, nagyon furcsa volt Indiában találkozni vele. Aranyos volt, meghivtak valami piára, amit persze nem tudtam meginni, apuka is nagyon karakteres volt, kérdezett minden féléről, látszott, hogy büszke a fiára. 11 hónap távollét után azt mondta, hogy neki is crazy itt a forgalom, meg a sok dudálás. Aztán elvittek a party helyre, ugye minden szerdán van egy partz hely,ahova mindenki megy, mert van egy delhii srác, aki összefogja az egészet és szervezi, hogy menjünk a partzkra, gondolom jó sokat keres vele, de azért aranyos, ő szerezte nekem a szülinapi tortát is, meg vele állandóan összefutok a városban és tényleg aranyos, asszem német barátnője van. De általában ugyanaz a 2-3 hely, tömött, meg minden, de van általában kinti terasz, vagy medence, ugyhogy én a tánc részre általában be sem megyek,mert csak meg lehet fulladni és vagy hiphop van a fekákkal, vagy techno. Viszont jó hely ismerkedésre, mert ott van mindenki, külföldiek, indiaiak, a sok cicababa miniszoknyában, akik állandóan leisszák magukat, de kb. Egy kezemen meg tudom száolni, hányszor voltam ezekben a bulikban, pedig mindig itt ismerek meg új embereket.
Csak a buli végére értem oda, ami ugye fél 12, aztán itt találkoztam a spanyol csoporttal, ők általában együtt lógnak. Beszélgettem két szingapúri lánnyal, az egyik indiai eredetű volt, a másik kinai, eddig csak olyanokkal találkoztam, akik dolgoznak Szingapúrban, de olyannal, aki ott született nem könnyű. Meg egy indiai eredetű brit sráccal, akinek annyira durván brit kiejtése és angolol udvariassága volt, hogy muszáj volt megemlitenem neki.
Aztán Jon és Yifan szép új lakásában aludtam, Jon baszk, Yifan maláj eredetű, de asszem Új-Zélandon tanul (lányJ). Másnap de. Beszélgettónk, el akartam utazni Sravanabelagolába (2 hét volt, mire megtanultam ezta szót), de hajnlai 6kor kellett volna kelni és az nem ment volna. Aztán egy közeli tánc faluba akrtunk eljutni, de nem lehetett kideriteni a piaci buszstandon, ahonnan a buszok mentek, hogy melyik busszal is kell menni. Ugyhogy Bangalore városnézés maradt, ilyet még úgysem csináltam, nem mintha sok néznivaló lenne, nagyjából semmi, meg túl meleg is van hozzá. De megkajaltunk egy helyi kajaldában, Mumbai menut, szembe velünk ült egy fiu és egy lány, úgy tűnt hivatalos randin vannak, lány szemlesütva, fiú mosolygott és beszélgettek vmiről.
Aztán bevettük a piacot, nem volt semmi, 2 percenként megállitottak a gyerekek fényképért, mert ugye fényképeztük a sok szines gyümölcsöt, rengeteg virágfüzért, szines homlokpötty porokat (a homlokpöttyöt kumkum,vagy kurkumnak hivják, lehet, abból van, ugye matrica is lehet, ha a homlok tetején, akkor házas nőt jelent, különben tök mindegy, hindu templomokban adják, meg venni is lehet,sok mindenkit kérdeztem már jelent-e vmit a szine, bordo, fehér, sárga,stb, de mindenki mást válaszol. Mint általában minden kérdésemre. Minden relativ. Mindenkinek van saját verziója, mert nem-et ebben a kultúrában sem illik mondan, mint Mexikóban, ezért kitalálnak valamit max. Ha nem tudják a választ.) Voltak még mindenféle műanyag vackok, meg szerszámok, kint a földön gyümölcs (banán, ananász, mangó, kókusz) árusok,stb. Nagyon népszerűek voltunk. Aztán sétáltunk a környéken, sok ruha bolt van, próbáltunk olcsó másolt DVDket szerezni az utcai árusoktól, csak sajna nekünk kicsit drágábban adták volna, találkoztunk egy ayurvédás bácsival, aki ült a gyökerei mellett, idős, őszhajú, szemüveges bácsi, volt sok nyelven, főleg helyi nyelveken listája, meg papirjai ( találkoztam még előtte is ayurvédás bácsival, az ismerősök esküvőjén volt, Sam ismerte is és adott alami szert izületi problémákra, aztán megmtatta a rengeteg papirját, ahol sokféle furcsa rajz volt, magától talál ki technikákat, meg gyógyszereket, voltakpl. Nemiszervek lerajzolva, meg leirva a sok módszer, és úgy nézett ki, ahog yelvárnánk, hosszú ősz haj és szakáll, hippi ruha) aztán az utcai ayurvédás bácsi kevert porokat a gyökereiből és azt eladta Jonnak. Utána találtunk poszteres, matricás árukat. Ezeken a képeken általában a sok különböző istenek vannak, mindenféle váltizatban és szinben, nagyon vices. Aztán végre eljutotunk Cubbon Parkba, ugye Bangalore a parkok városa, én meg csak elkeritva max. Kivülről láttam őket, kiderült, hogy az állatok, meg gondolom a szemetelő emberek miatt keritik el, végre bejutottunk, csak elkezdett esni,m eg egy koszos kislány nem háritott el tőlünk, és állandóan fogdosta a lábam, ami nagyon rossz érzés volt, mert itt a tisztelet jeleként érintik meg valakinek a lábát, de utcán ez nem fordul elő,csak nagy eseményeknél. Aztán találtunk egy nagy játszóteret, meg kis vidámpark félét, meg egy akváriumot különböző halakkal. Aztán vártuk, ogy elálljon az eső, elmentünk egy kávézóba életet kibeszélni,majd szülinapom alkamából meghivott egy olasz étterembe, ahol igazi pizzát és tésztát adtak, nem is csipett és finom volt!!! Ugyhogy tök jó volt. Meg elkezdtük nézni az Eper és csokoládé cimű hires kubai filmet, amit még mindig nem tudtam megnézni, de elaludtam közben.
No comments:
Post a Comment