Tuesday, June 26, 2007

(last month of India still missing will be updated later)


Norway

Well….total shock…staying here 1 day now and the cultural and general shock seems bigger than in India.

Még mindig, sőt egyre inkább fáj a fejem, és minden annyira más. Úgy látszik szervezetileg is nehezen bírom a változást a 10 szélességi fokról a …ra ugorva 3 napon belül.

Három kép jut eszembe: a bangalore-i pályaudvar, amikor megérkeztem Hampiból az utolsó nap és annyian akartak felmenni a lépcsőn a peronról a felüljáróra, hogy dugó lett és 10-15 percet ácsorogtunk. Ahhoz hogy kijussunk az állomásról.

2-es villamos, Közgáz-Kossuth tér…napsütés, meleg, viszonylag sok ember, gyönyörű Budapest.

Osló sightseeing…tiszta, tökéletes utcák,téglaházak, vitorlás part, eső, hideg, egy lélek se sehol.

Seems too much for my little brain.

A fülem 1 napja nem akar kidugulni, az idióta pilóta kicsit gyorsra vette a leszállást, annyira fájt a nyomástól a jobb fülem, majd beleszakadtam, úgy aludtam el, hogy még mindig nem dugult ki,mára meg néha be, néha ki,de egyre jobban fáj a fejem.

ÉS minden, annyira, de annyira más.

Egyrészt az időjárás. Azt mondják 2 hete 30 fok volt, meg eleve szép nyaruk van, hát ehhez képest én az esőben cipeltem a 30kg-os bőröndömet a városon keresztül (mert miután leszálltunk, mindent beraktam egybe, hisz már nem a súly számított, hanem a db szám, amit vinnem kell). Jobb kezemben az esernyő, balban cügöltem a bőröndöt, hátamon a 10 kg-os hátizsák, de hát választanom kellett, hogy magam vagy a bőrönd felé tartom az esernyőt. És hát ez nem India és finom meleg eső, hanem kb. 15 fok, úgyhogy inkább magamat választottam.

Másrészt az árak. Tudtam ugyan, hogy Oslo drágább, mint Tokió, de India után még sokkal durvább a különbség. A legextrémebb példa erre: 2 gombóc norvég fagyi=1 éjjel 2 személyes szoba fürdőszobával India egyik legfelkapottabb turista helyén + 1 napi helyi étkezés….no comment.

Ha a buszjegyeket hasonlítjuk össze, itt 22NOK (norvég korona) 1 db jegy, ami 6-700 Ft (szintén egy éjjel szálás + min. 1 étkezés), Indiában pedig 3-9 Rs. (rúpia), ami 10-40 Ft. Fél liter ugyan ásvány víz, de 600Ft, Inda ugyan desztillált víz de 40 Ft. Még az amcsik is kiadnak az itteni árakon, de nekem ez túl shock. Szerencsére kaptunk zsebpénzt - 2500NOK (75 000Ft)- ami ugyan zsebpénznek jól hangzik, de valszeg nem fogok belőle messzire eljutni.

Harmadrészt az állandó világosság, amit sötétségnek is lehet nevezni, nézőpont, illetve napszak kérdése. Ugyanolyan világos/sötét van reggel 11-kor, mint éjjel 11-kor. Éjfélkor úgy kéne elaludnunk, mintha délután 6 lenne. Még éjjel is csak szürkület van, egyáltalán nincs teljesen sötét. De ehhez képest reggel szürke, borús, mintha november lenne június helyett. De előfordul, hogy reggel borús délután meg hétágra süt a nap.

És akkor most nézzük a pozitív dolgokat.

A kaja fantasztikus. Főleg nekem a 3 hónapos éhezés és számomra ehetetlen, csípős, meghatározhatatlan kaja után, mennyei. Egészséges, finom és annyi mindenből lehet választani, hogy rá se fér a tányéromra. Zöldségek, rizs, szószok, saláták, a reggeliről nem is beszélve. öt fajta müzli, 6 fajta barna kenyér plusz ezek a sokszorsült lapka kenyérfélék, azokból is vagy 5 fajta. Halak, lekvárok, sledzek, 4 gyümölcslé, felvágottak, sajtok,tea, kávé mindig a sima kaján kívül. Végre ehetek egészségesen és ingyérJ

A másik ami fantasztikus és nagyon egyedi az a nemzetköziség. Tudtam, hogy ez egy nemzetközi nyári egyetem lesz és há voltam én már annyin, de ez tényleg nagyon nemzetközi. 98 országból vannak itt diákok, csak az én csoportomban van Bangladesh, Kamerun, Etiópia, Sri Lanka, Azerbajdzsán, Laosz, Pakisztán, Kanada, Tanzánia,Nepál, Olaszország, Brazília,stb. Aztán beszéltem már indonézzel, rengeteg amcsival, magyarral, fehérorosszal,grúzzal, boszniaival, szerbbel,szudánival,mexikóival, japánnal, franciával, macedónnal, kenyaival, indiaival, szlovákkal,ecuadorival, tibetivel, egyiptomival,orosszal,eritreaival,venezuelaival,stb. Durva.

Ami pedig még viccesebb, hogy a korosztály 19-80-ig van, ez csomó 60 körüli néni, bácsi. Az amcsik, meg legtöbben norvég nyelvet tanulnak, de nekünk is lesz sok norvég kultúrás előadásunk.

A campus mellett van a kollégium, amit az 1940-es években építettek és azóta is olyan. Szép régi épület, belül is régi, persze az ethernet, meg a modern WC megvan. Icipici szobák vannak, 2 főre, vagyis csak egyre csak beleraktak még egy kempingágyat, amin én töröm össze a hátam minden éjjel. Két szoba között van egy fürdőszoba, elég vicces, mert oldalt a mosdók, középen meg egy függönnyel elhúzható zuhany, így mindig rejtély van-e valaki középen. Kint viszont zöld park – ami ugyan itt elég normális dolog – és van sok közös terem. Zongora terem, ping-pong terem, bár, biliárd, könyvtár és egy gyönyörű hangulatos nappali kandallóval, fotelekkel és szép asztalokkal. Minden fából. Van házinéni és házibácsi - a házibácsi Wojtek, lengyel, de már 20 éve itt él - nagyon viccesek. Eddig mindenki jófej volt, a tanárok, a diákok, akik velünk foglalkoznak, az idegenvezető, mind viccesek és humorkodnak állandóan, főleg a norvégokról.

A program is nagyon jó, színvonalas, érdekes, változatos, tök profi.

PEace Research, International Development, Sustainability,etc. PErsonal Development, külön Norwegian Life and Society, Norvegia minden aspektusa, aztán múzeum, Nobel-intézet kirándulások, barbeque valami fjord szigeten, folyó kirándulás, norvég filmek heti kétszer, plusz csoportkirándulás, bulik, kórus, sport, tánc, zene,annyi,annyi minden, ütköznek is.

A tanárom eddig uncsi volt,pedig a témák meg az emberek tök jók, de lesz több csopi kirándulás is, lesz group work, beadandó írandó, egyedül előadandó, plusz vizsga, plusz egy csomó olvasnivaló. ÉS emellett meg folyamatosan ismerkedni kell az 500 diákkal, aki a világ 90 országából vannak itt. Nem tudom mikor fogom még a sok betervezett dolgot csinálni. Hétvégenként pedig kiállítás.

Vasárnap a házinénik információadása után volt egy idegenvezetős Osló városnézés. Mindössze 500 ezren laknak, úgyhogy kb.negyed óra alatt mindenhova el lehet jutni gyalog,tök pici, tiszta, 70% az erdő, zöld parkok mindenhol. Már a 8-9. században voltak itt lakosok,aztán ugye jöttek a vikingek, akik az idegenvezető szerint békés emberek voltak, csak a szükségleteik miatt raboltak. Mondjuk nem tudom mennyire szükséglet Szicíliáig elhajózni. Kicsit gyanús. A vikingmúzeum óriási fahajója egy temetési hajó volt egy előkelő asszony sírja, találtak benne lovakat, birkákat, kutyákat, madarakat, eszközöket és óriási nagy.

Bergen volt a főváros, mindaddig, amíg az elhunyt király testvére át nem rakta Oslóba, mert nem volt kedve költözni. Aztán elfoglalták a dánok, majd pár száz év múlva a svédeknek ajándékozták. Többek között ezért sem szeretik a svédeket. Május 17. az alkotmány ünnepe és ilyenkor minden árosban gyerek felvonulás van, mert az elnyomás alatt a gyerekeket küldték az utcára, mert őket nem lőtték le.

A Vigeland park furcsa szobrai a 20. század elején készültek, amikor nagyon nehéz volt ekkora köveket egyben megtalálni. A középső 17 tonnás emberekből álló oszlopot hajóval szállították Oslók kötőjébe, majd 5 hónapig tartott lovakkal felcipelni a dombra, ahol most áll. Majd Vigeland közölte, hogy akkor mégiscsak 3-ba kéne vágni, mert így nem lehet dolgozni rajta. Örültek neki nagyon. A furcsa meztelen szobrok az életciklust mutatják be születéstől halálig és azért mind meztelenek, mert Vigeland kortalanná kívánta tenni alkotásait, hisz a ruhák alapján meg lehetne állapítani melyik korban készültek. És az élet örök és ugyanúgy születünk és halunk meg most mint 2000 éve.

Körbementünk még a központon, mivel zuhogott, csak buszon belül. Láttunk óriási hajókat IV. Keresztélyt, City Hallt, meg a sötét negyedet, ami kb. olyan mint a Váci utca. Vicces volt egy gyönyörű tiszta üzleti negyedet sötét városrésznek nevezni csak azért, mert éjjel prostik meg maffiák járják. Nem láttak ezek még sötétet. Különben tényleg nem, mert valóban éjjel sem sötétedik be. Persze nyilván csak nyáron.

Este az első student performancként egy 1963-as diák jött jazz koncertet adni a lányával, Ámerikából, roppant spontán beszélgetést rendeztek az akkori élményeiből, meg énekeltek egy párat, aranyos volt.

Június 25. Hétfő – 1. nap az iskolában

Vicces, régen volt már ilyen. (Már különben második nap bírtam felkelni. )Reggel 7-kor kelés, persze fél 7 helyett, zuhany, szép ruha, reggeli, rohanás. olyongás a campuson a sok különböző óriási téglatest között. Aztán meglett a Harriett Holter hus-nak elnevezett, aminek a 3. emelet nevű második emeletére kellett eljutni.

Kurzus vezető bácsi kicsit lassú és unott. Azért biztos sokat tud, de kicsit elaludtunk. Csoport viszont annál változatosabb, ahogy már fent leírtam. Átírattam magam Peace Researchről, ahol egész tézist írnak 1 hónap alatt, International Developmentre. Ehhez egészen az igazgatóig kellett elmennem, három szinten keresztül. Roppant pontosak, adminisztratívak és nem igazán rugalmasak. Azért sikerült.

Hétfő este volt hivatalos megnyitó a városházán meghívottakkal,egy nénivel az első 1947-es nyári egyetemről, népi ruhás kórussal és az 500 diákkal kisestélyiben!Nekem ugyan nem mondták, hogy kell, ebben a hidegben úgysem vettem volna fel, bár pont sütött nap. De azért a japán, nepáli, sri lankai hagyományos ruhában voltak. 20 ezer diák van az egyetemen, a nyári egyetemen meg 610! Összesen 150 országból voltak már itt. Aztán nagy teremben fogadás kis pálcikás kajákkal, meg a csúnya nagy Munch képek bemutatása.

Délután Personal Development seminar volt, olyan leadership féle, AIeseces féle, amerikais. De jót szórakoztunk, beszélgetni kellett, kommunikálni, mászkálni. Csak most már látszik annyi minden lesz, hogy már ütköznek is sajna a dolgok.

Kirándulások, városnézések, múzeumok, filmek, beszélgetések, néptánc, kórus, mindemellett meg tanulni kéne, ismerkedni, csoport munka, beadandó, plusz kurzusok.

huuu..aludni meg még mindig nem nagyon megy,hisz sosem tudni épp milyen napszakban vagyok.

Kezdem megszokni, koli, egyetemista, nemzetköziség. De hiányzik India…..

Tuesday, May 22, 2007

Május 5-6. hétvége Bangaloreban


Május 5-6. hétvége Bangaloreban

Szomorkodtam ugyan, hogy nem mentem sehova, amikor itt az egész hétvége, de mivel szombat reggel éreztünk, lemaradtam a Hampis útról. Kihasználtam, hogy otthon vagyok és próbáltam behozni a lemaradásokat az irásban. Aztán beszéltem Siddel, hogy találkozunk, de nki csak este volt jó. Végülis tök későn indultam el, asszem aludtam délelőtt és irtam délután. Este volt húsevős vacsi egy megint igecsak drága belvárosi étteremben, sajnos ezek a traineek mindig ilyen helyekre mennek. 120 Rs. Volt egy shake, de ettem franciasalátátJ Aztán hivott Sid, és találkoztam vele meg az apukájával, nagyon furcsa volt Indiában találkozni vele. Aranyos volt, meghivtak valami piára, amit persze nem tudtam meginni, apuka is nagyon karakteres volt, kérdezett minden féléről, látszott, hogy büszke a fiára. 11 hónap távollét után azt mondta, hogy neki is crazy itt a forgalom, meg a sok dudálás. Aztán elvittek a party helyre, ugye minden szerdán van egy partz hely,ahova mindenki megy, mert van egy delhii srác, aki összefogja az egészet és szervezi, hogy menjünk a partzkra, gondolom jó sokat keres vele, de azért aranyos, ő szerezte nekem a szülinapi tortát is, meg vele állandóan összefutok a városban és tényleg aranyos, asszem német barátnője van. De általában ugyanaz a 2-3 hely, tömött, meg minden, de van általában kinti terasz, vagy medence, ugyhogy én a tánc részre általában be sem megyek,mert csak meg lehet fulladni és vagy hiphop van a fekákkal, vagy techno. Viszont jó hely ismerkedésre, mert ott van mindenki, külföldiek, indiaiak, a sok cicababa miniszoknyában, akik állandóan leisszák magukat, de kb. Egy kezemen meg tudom száolni, hányszor voltam ezekben a bulikban, pedig mindig itt ismerek meg új embereket.
Csak a buli végére értem oda, ami ugye fél 12, aztán itt találkoztam a spanyol csoporttal, ők általában együtt lógnak. Beszélgettem két szingapúri lánnyal, az egyik indiai eredetű volt, a másik kinai, eddig csak olyanokkal találkoztam, akik dolgoznak Szingapúrban, de olyannal, aki ott született nem könnyű. Meg egy indiai eredetű brit sráccal, akinek annyira durván brit kiejtése és angolol udvariassága volt, hogy muszáj volt megemlitenem neki.
Aztán Jon és Yifan szép új lakásában aludtam, Jon baszk, Yifan maláj eredetű, de asszem Új-Zélandon tanul (lányJ). Másnap de. Beszélgettónk, el akartam utazni Sravanabelagolába (2 hét volt, mire megtanultam ezta szót), de hajnlai 6kor kellett volna kelni és az nem ment volna. Aztán egy közeli tánc faluba akrtunk eljutni, de nem lehetett kideriteni a piaci buszstandon, ahonnan a buszok mentek, hogy melyik busszal is kell menni. Ugyhogy Bangalore városnézés maradt, ilyet még úgysem csináltam, nem mintha sok néznivaló lenne, nagyjából semmi, meg túl meleg is van hozzá. De megkajaltunk egy helyi kajaldában, Mumbai menut, szembe velünk ült egy fiu és egy lány, úgy tűnt hivatalos randin vannak, lány szemlesütva, fiú mosolygott és beszélgettek vmiről.
Aztán bevettük a piacot, nem volt semmi, 2 percenként megállitottak a gyerekek fényképért, mert ugye fényképeztük a sok szines gyümölcsöt, rengeteg virágfüzért, szines homlokpötty porokat (a homlokpöttyöt kumkum,vagy kurkumnak hivják, lehet, abból van, ugye matrica is lehet, ha a homlok tetején, akkor házas nőt jelent, különben tök mindegy, hindu templomokban adják, meg venni is lehet,sok mindenkit kérdeztem már jelent-e vmit a szine, bordo, fehér, sárga,stb, de mindenki mást válaszol. Mint általában minden kérdésemre. Minden relativ. Mindenkinek van saját verziója, mert nem-et ebben a kultúrában sem illik mondan, mint Mexikóban, ezért kitalálnak valamit max. Ha nem tudják a választ.) Voltak még mindenféle műanyag vackok, meg szerszámok, kint a földön gyümölcs (banán, ananász, mangó, kókusz) árusok,stb. Nagyon népszerűek voltunk. Aztán sétáltunk a környéken, sok ruha bolt van, próbáltunk olcsó másolt DVDket szerezni az utcai árusoktól, csak sajna nekünk kicsit drágábban adták volna, találkoztunk egy ayurvédás bácsival, aki ült a gyökerei mellett, idős, őszhajú, szemüveges bácsi, volt sok nyelven, főleg helyi nyelveken listája, meg papirjai ( találkoztam még előtte is ayurvédás bácsival, az ismerősök esküvőjén volt, Sam ismerte is és adott alami szert izületi problémákra, aztán megmtatta a rengeteg papirját, ahol sokféle furcsa rajz volt, magától talál ki technikákat, meg gyógyszereket, voltakpl. Nemiszervek lerajzolva, meg leirva a sok módszer, és úgy nézett ki, ahog yelvárnánk, hosszú ősz haj és szakáll, hippi ruha) aztán az utcai ayurvédás bácsi kevert porokat a gyökereiből és azt eladta Jonnak. Utána találtunk poszteres, matricás árukat. Ezeken a képeken általában a sok különböző istenek vannak, mindenféle váltizatban és szinben, nagyon vices. Aztán végre eljutotunk Cubbon Parkba, ugye Bangalore a parkok városa, én meg csak elkeritva max. Kivülről láttam őket, kiderült, hogy az állatok, meg gondolom a szemetelő emberek miatt keritik el, végre bejutottunk, csak elkezdett esni,m eg egy koszos kislány nem háritott el tőlünk, és állandóan fogdosta a lábam, ami nagyon rossz érzés volt, mert itt a tisztelet jeleként érintik meg valakinek a lábát, de utcán ez nem fordul elő,csak nagy eseményeknél. Aztán találtunk egy nagy játszóteret, meg kis vidámpark félét, meg egy akváriumot különböző halakkal. Aztán vártuk, ogy elálljon az eső, elmentünk egy kávézóba életet kibeszélni,majd szülinapom alkamából meghivott egy olasz étterembe, ahol igazi pizzát és tésztát adtak, nem is csipett és finom volt!!! Ugyhogy tök jó volt. Meg elkezdtük nézni az Eper és csokoládé cimű hires kubai filmet, amit még mindig nem tudtam megnézni, de elaludtam közben.

Majus 2-4 Chennai


Majus 2-4 Chennai
A buszut elég szörnyű volt asszem, de lehet hogy már keverem őket. Viszont hajnali 4.30-kor értünk Pondicherrybe, kicsit kiakadtam, hogy most mit is fogunk csinálni, amig kivilágosodik. Ez a baj, az éjszakai utakkal, hogy általában olyan korán érkeznek meg, hogy még riksa sincs,csak duplaáron, meg nincs hovamenni. De kiderült, hogy az ismerős szervezet, ahova mentünk már vár ránk, ugyhogy még aludtunk is. Igaz, hogy miattunk több embernek az ágyból a földre kellett költöznie, hiába mondtam nekik, hogy nem kell. Reggel aztán elindultunk, elsőzör reggelizni, elvitt a riksás egy szép hotelba. Jellemző. De boldog voltam, kaptam gyümölcssalátát és toastot, ami nagy szám, hogy nem a helyi meleg lepényes currys reggelit kellett ennem. Sam megint elkezdett kérdezgetni, hogy mit is akarok az életben, mit fogok csinálni, amint hazaérek és döntsem már el, hogy mi lesz belőlem. Aztán elindultunk várost nézni. Pondicherry a keleti parton van, vagyis a bengáli-öbölnél, itt volt a tsunami is, több helyen is voltunk, ahol mondta, hogy ott is volt és mesélt mást is róla. Vathsan is eljött ide 2 nappal utána, de csak 3 napra, vizsgái voltak. Mesélte, hogy tényleg szörnyű volt, össze-vissza gyerekek sirva, mindenki elveszve, mivel nem tudtak rendesen temetni hulla kezek,lábak értek ki a földből. A legszörnyűbb az volt, amikor egy keritésre felszúrt embereket látott, akiket a hullám nyomott oda. Sam 3 hónapot dolgozott a tsunami után egy szervezettel, mentek mindenfele, a táborokba, segitettek az embereken,stb, de nem modnta el részletesen, hiába kérdeztem. Azóta ez a szervezet is a tsunamisok rehabilitációjával is foglalkozik, meg dalitokkal, akik ugye a kaszton kivüliek. Olvastam valahol, hogy a kormány és a nemzetközi segély által nyújtott pénz sokszor csak a kaszton belülieknek jutott el, és ők megakadályozták, hogy a kaszton kivüli dalitok is kapjanak belőle. Ezért van olyan NGO, aki külön csak velük foglalkozik.
Elmentünk megnézni Sri Arubindo ashramját, ahol nyugszik, meg egy könyvesbolt van. Sri Arubindo indiai guruféle, de Európában tanult, majd visszajött és India függetlenségéért harcolt, még a XX.század elején, majd a spirituálitás felé fordult, miután mindenféle csodálatos dolgok történtek vele. Eljött ide a keleti partra Auroville-be, ami akkor a franciák gyarmata volt és egy francia nővel, akit azóta csak „Anyá”-nak hivnak megalapitotta ezt a közösséget. Oriási területük van, bezöldelték az egészet, kb. 1500-an laknak a közösségben, ennek 2/3-a külföldi. Nagyon vicces volt látni a sok motorozó francia nagymama korú hölgyet az indiai utakon. Ők valószinűleg az alapitás óta itt vannak. Oktatnak, termesztenek, kézmúves dolgokat csinálnak, meg persze segitenek a helyieken. Nagy közös szeretet,stb. Kb. Egy embert nem láttam a közösségből, jó meleg is volt, meg külön kis privát házaik vannak eldugva. De ide csak később jöttünk, mert a sir, ay ashram Pondicherryben van, a városban, Auroville meg olyan 10 km-re tőle. Pondicherry elég érdekes, ugye francia gyarmatként a tengerparti rész nagyon szép, régi házak vannak és teljesen tiszta’’!!!!!!!!Sehol egy darab szemét, se csatorna kosz, telejsen hihetelen számomra, hogy képesek ugyanabban az országban ilyen tisztaságot tartani, amikro minden városban a csatorna mellett elhaladni egy pokol, ahol viznek kéne folynia ott mindenhol csak fekete trutyi,de az sem folyik, mert tele van szeméttel, mindenki mindenhova mident szemetel, akármit fogyaszt, eszik, iszik csak ledobjaa földre, vagy ki az ablakon, telejsen midegy, hogy hol van.Tényleg hihetetlen. Szóval ez a része a városnak szép votl, ez nagyjából 4 utca párhuzamosana tengerrel,a város többi része sima indiai város, ugyanolyan mint a többi. Az ashramban középen volt a sirja – mondanom sem kell a cipőt már rég le kellett venni és az utca másik oldalán lévő megőrzőben hagyni – tele volt virágokkal a sir és utasitgattak, hogy most menjek körbe,most meg üljek már le meditálni, imádkozni , akármi. Na ezt nem birtam, hogy kötelezően áhiatozzak, ugyhogy bementem a könyvesboltba, ahol mindenféle nyelven volt Sri Arubindonak és a Mothernak az irásai. Poltikai irásain kivül a jóga alapjait tette le, de irtak az oktatásról, szent szövegekről, depresszióról, szexuális energiáról, mindenféléről. Volt angol, spanyol, francia, olasz, hindi, tamil, mega helyi nyelveken. Ők hivatalosan semmilyen valláshoz nem tartoztak a spiritualitásnak a vallásokon kivüli egyik fajtáját teremtették meg. A közösségi központban láttam egy dokumentumfilm részletet a munkájukról és ott voltak interjúk idősebbekkel, akik még találkoztak „Mother”ral, aki sokat mesélt és tanitott, ja és mindenhol kint voltak a képeik,de főleg idős korúak, amiken már elég borzasztóan néztek ki. Mesélték, hogy mekkora szeretet és ebből mekkora energia volt mindenki között. Miután a bácsi meghalt, vmikor a ’70-es években asszem a néni is, és akkor nagy csatározások is lettek, hogy ki irányitson, mi legyen az egészből, egy csomó külföldit kiutasitott a rendőrség, annyira harcoltak. Aztán valahogy folytatódott.
Még a városban bácsi elment találkozni valakivel, addig én lesétáltam a két ucényira lévő strandra, ami inkább városi tengeri sétány volt.Borzasztóan meleg volt és sütött a nap és magas páratartalom, különben egész óton izzadtunk végig. Volt egy Gandhi emlékmű, meg találtam egy sztrájkoló vagy csak protestáló férfi csoportot, akik ültek a földön és egy álló figura kiabált valami jelszavakat, ők meg ismételték és olyankor rázták a kezüket. Aztán találtam egy nagyonszép parkot, ami ugyan tele volt emberekkel, de volt még egy üres pad. Elkedtem olvasni egy vékony füzetet, amit akkor vett Sam és az önfelfedezésről vagy ilyesmiről szólt. Hát nem sokáig maradtam egyedül, jöttek a gyerekek, akik mindig először félénkek, aztán ha rájuk mosolygok vagy elfutnak, vagy visszamosolyognak, majd egyre közelebb merészkednek, majd fotókat akarnak,stb. De nem csaka gyerekek, 2 vagy 3 fréfi is odajöt a barátjával, vagy inkább srácok, hogy lefotozkodhatnak-e velem. Aza legviccesebb, hogy olyankor is szokták kérni, amikor nekik nincs gépük, csak én az enyémmel fényképezzek. Persze mindig rendes vagyok és nem küldöm el őket a búsba, hanem mosolygok és még aláirást is osztogatnék ha kérnékJ Visszamentem a találka helyre, de bácsi fél órát késet, addig olvastam és izzadtam és közbenegy itcai verekedés is volt, amit nem nagyon láttam eddig, ez nem Mexiko, hogy minden nőért harcolnánakJ Valakitüldöztek, aztán a rendőr elkapta és végig nézte, amig az üldözői verik és rugdossák a földön!És meg sem moccant. Csak a mellettem ülő bácsi ment oda, akinek ott volt a kislánya és a felesége, hogy hagyják abba, mert ilyet nem engedi, hogy lásson a lánya. Aztán elmentek De azért elég durva. Ezután mentünk Auroville-be, de előtte még megkajáltunk, ropogós sült krumpli voltJugy örültem, hogy végre nem rizs. A közösségben megnéztük a múzeumot, a szuvenirboltot, majdelgyalogoltunk a szenély féléhez, pedig ők nem szentek, de azzá lettek téve, ami egy óriási aranygömb. Állitólag nagyon speciális belülről, középen van egy üveggömb, amire úgy vetődik fentről a fény, hogy mindig világit és nagyon speciális hangulata van, de épp felújitották, ugyhogy csak messziről tudtuk megnézni. Du. Bácsi dolgozott az NGOval, igy lemaradtunk a hajóútról, mert már sötét volt, mire befejezte, vmi lány fog gyakornoknak jönni hozzánk és anyukája siralmait kellett hallgatnia. Csak egy negyedórára mentünk a partra, olyan volt, mint Malecon Kubában, tele emberrel a sötét parton, először kövek, majd homok, beszélgettek,ettek. Majd elmentünk kaját venni, amig kint vártam a riksával jött egy valszeg részeg és jül fellökött. Ugyanis itt fele annyiba sem kerül az alkohol, mert még a franciák miatt nincs rajta adó. Szóval itt mindig jól bevásárolnak. Aztán alvás a dögmelegben a szerezetnél. Egy fiatal nő veeti, akinek férje épp Darfurban önkénteskedik, pici lánya van és egy nagyon nagy szervezet feje. És tök nyugisan ül és beszélget, nem ám rohangál a rengeteg dolog miatt. Itt mindenki ilyen, azt mondják ne izguljak semmin, felesleges idegeskedni, rágódni, nem használ semmit. Sok nagy problémával élő ember is tök nyugis. Elés szarul voltam különben akkor is, hogy akkor most mit is csináljak ugy amblokk.
Másnap már jobb volt, reggel eljuttotunk a buszállomásra, ahol legalább egy órát vártunk a buszra, addig jó kis indiai reggeli, meg elmondtam, hogy mika bajaim, vagy min is kéna változtatni. Buszut elég szörnyű, stétültük magunkat és 2 óra helyett, legalább 3,5 volt. Igy le is késtük az esküvőt, de az ebédre még pont odaértünk. Azrét elég durva hogy valami ismerő sfiának az esküvője miatt először 12 órát éjszakai buszosztunk, majd 3 órát a szörnyű melegben zötyköldődve, hogy egy órát se legyünk ott a világ végén vidéken, valami falu határában. A fiatal pár különben aranyos volt, nagyon fiatalnak néztek ki, de 25-ök voltak, gimiben ismerkedtek össze, azóta. 7 éve srác USAban tanult, lány meg itt orvosnak és 7 évig alig találkoztak. Ja és lánynak világos szeme volt! Nagyon furcsán nézett ki. Bár ők is brahminok, neki csak pici, 50 fős szűkkörű esküvőjük volt, és semmi szertartás,a mit nem értek, hogy akkor hol az esküvő, hinduk, de semmi körbejárás,stb, mint az a 80 másik a a másik esküvőnél, csak valami szép szanszkrit szöveget olvastak fel. Du. Már utaztak tovább Delhibe a baráti partyra. Mi meg ki a vonatállmásra és a 30 km-es ut megint vagy 2 ora lett, tényleg nem értem hogy csinálják. Kis helyi vonat, egy édes bébivel szemben velem.
Chennai/Madras egy óriási város, hát én pár óra alatt csak a strandját tudtam megnézni, mást nem is, de az agyon agyhatással volt rám. Akkora óriási nagy valami, hogy még semmi ehhez hasonlót és nagyot nem láttam.
Nem is tudnám mihez hasonlitani, olyan volt, mint egy óriási fesztivál, vidámpark, emberi álltakert, Pinokkióból az álomváros jutott eszembe, ahol mindenki játszik és szamárrá változnak, nem tudom miért. Oriási nagy volt, amerre csak láttam homokstrand, egyik végén tengerrel, de olyan messze, hogy alig láttam, másik végén a város és a strandnak se hossza se vége. Rengeteg,rengeteg ember, családok, barátok, akik piknikezneka a szemetes homokban, ücsörögnek csoportokban, sárkányt eregetnek a gyerekek, mobil kajáldák, néha egy-egy körhintaféle, szines, vasból, régi, ütött-kopott és pár tizméterenként a jósok. Teljesen felvillanyoztak, mivel itt mindenki a horoszkóp szerint alakitja élete fontos eseményei,t nagyon érdekelt milyen is ez. Persze ezek nem azok a professzionális méregdrágák, 20 rupiáért megmondták a jövőmet. Vannak tenyérolvasó cigányasszonyok, vagyis indiaiak, dehát a cigányok is innen vándoroltak. Vicces módon az egyetlen szép férfi akit itt Dél – Indiában láttam – mert elég csúnyák, picik – egy cigánysrác volt. Én azt hittem, hogy sima indiai, de a főnök mondta, hogy ők cigányok, hát én nem láttam különbséget, talán kicsit hangosabbak voltak. Gyönyörű szemei és hullámos szempillái voltak, és mosolygott mint a vadalma és viccelődött és hosszú haja volt. Na ez valóban nem jellemző az itteni pasikra. Mellete volt a felesége, aki egyáltalán nem volt szép,.pedig sok szép nő van itt,ennek ellenére úgy vigyorgott rám, hogy még én is elszégyelltem magam. Szóval a jósnő lehet, hogy nem volt cigány, de olyasmi, és nem véletlenül olyan jó tenyérolvasók az otthoni cigányok is. De először a papagájos jövendőmondó bácsihoz ültünk le. Sam egyáltalán nem hisz semmi ilyesmiben, az egyházakban sem nagyon, bár vallásos, d ő is minden vallást elfogad, bár a hinduval van elég sok fenntartása. A papagájos bácsi 71 éves volt és azt mondta 54 éve van a szakmában. Hosszú fehér bajsza és vastag műanyag szemüvege volt. Van egy kalitkában két papagája, akiket kiengedi és ők a csomag tarot kártyából választanak egyet. Azt hittem csak úgy a tetejéről szednek egyet, de mig Samnak kb. A harmadikat választották ki, nekem min. a tizediket. A csőrükkel szedik le és dobják el a tarot káryákat és az egyiket kiválasztják. Hát nekem Szent Sebestyén képe jött ki, amint halálra nyilazzák a fánál és mártirhalált hal. Na, gondoltam elég jó jel. Hát mondott egy-két meglepő igazságot. Pl. Azzal kezdte, hogy az uccsó 18 hóap nagyon nehéz volt számomra, ami pont igaz, mert akkor novemberben kezdődött a nagyon nehéz időszak Rodolfóval, majd a többi 1 éves szenvedés, ami életem legnehezebb időszaka volt, és bár szeptember óta jobb a helyzet, nem mondanám, hogy minden ok és tök jó és vége. De ami a legjobb, azt mondta, hogy 40 nap múlva ennek vége, minden rossznak leáldozik és már tök jó lesz mindenJ Ez épp jún.15-re esik, de nagyjából akkorra, amikor hazamegyek. Mert ugye azért itt is nagyon nehéz és hát lelkileg tök káosz van. Mondta még, hogy ne hagyjam magam befolyásolni a rengeteg különböző hatás, vallás, idea által, mert csak összezavarnak, a sok emberrel együtt. Na ez igaz is. A jósnéni 21 rúpiáért – azért 21 szintén, hogy ne legyen vég, hanem egyre több pénz legyen – megmondta, hogy 89 évig fogok élni! Na ez eléggé elijesztett. 5 gyerekem leszJ első fiú, második lány. A férjem álam magasabb szinten lesz, gomdolom okosabb, műveltebb, gazdagabb, ilyesmi. NA ezek mind olyan dolgok, amiket valszeg a jós szerint minden nő hallani akar. Aztán azt mondta még, hogy sokat tanulok, még fogok tanulni, meg utazni..na ezt sem volt nehéz kitalálni, ha Indiában vagyok európai létemre. Meg hallgassak arra a pár emberre, akikkel jól tudok beszélgetni és tanulni tőlük. Ez is megvan, de mivel a legtöbb európai spirituális keresésre, felejteni jön ide, hát nem volt nehéz. Még annyit mondott, hogy kamaszkori családi problémák miatt most nincsenek barátaim. No comment. Persze végig tamilul beszéltek, bácsi volt olyan aranyos és forditott. Bár sok minden megegyezett azzal, amiket ő is mindig mond nekem kicsit feltűnő volt. Mivel nem beszélnek angolul a nem helyieknek nehéz velük kommunikálni. Volt egy nagy darab kövér indiai, aki egy óriási és nagyon nehéz bőröndöt cipelt a strandon keresztül a homokban. Vicces látvány volt. Mint Gombóc Artúr, aki repülni szeretne. Leállt veszekedni az egyik jósnénivel és angolul kérdezgette, hogy mi ez. Persze nem értettek szót és Sam elmagyarázta neki, hogy jósolnak. Ő meg hitetlenkedett, hogy mi az hogy megmondja a jövőt. Aztán kiderült, hogy Punjabból jött, messze északról és Sam megmagyarázta, hogy ha onnan messzriől idejön délre valami nagy üzletben van, sok a gyémánt vagy szőnyegkereskedő. Közben kérdezte, hogy jut el Blore-ba és hogy ő nem megy riksával, nem bizik bennük. Nagy nehezen eljutottunk a partra, ahol több tizezer ember állt a viz szélén több tömött sorban. Szite senki nem ment bele, a srácok is csak ruhában, nagy hullámok voltak, de mind ott álldogáltak és örömködtek. Hihetetlen volt!Jobbra és balra, ameddig a szem ellátott csak embertömegek a vizparton. Én is belemásztam egy kicsit, nagyon meleg vize volt. Közben jöttek a vattacukor, bumerángcsuzli, hal, lufi, furulya, fagyi,stb. árusok. Majd visszagyalogoltunk a városba, már sötét volt,de ugyanúgy izzadtunk végig. Elmentünk kajálni, de pont mellette volt egy mozi, igy inkább odamentünk. Egy tamil premier volt, roppant vicces. A mozi óriási nagy, rengeteg emberrel, elég sokat beszélgettek, de mondjuk Sam a legtöbbet, mert folyamatosan forditott nekem. Egy szerelmi történet volt a változatosság kedvéért, de már modernebb változat és nem is jöttek össze aztán. Arról szólt, miért nem értik meg egymást a fiúk és a lányok. Csak két betétdal, viedoklip volt benne, de naggyon durva. Az egyiknél olyan középkori harcos és kukluxklán keveréke ruhában voltak, fekete bőr, meg csucsos kalap és harcoltak a gonosszal, a nő meg fekete ruhában állt és izgult és énekelt mellettük. Aztán azt hitte mehalt a szerelme de mégsemJ A másiknál Melbourneben ugráltak a főtéren, hát nem tudom mit szólnak az ausztrálok a sok indiai filmhez. Különben a legtöbb filemt igyekeznek külföldön is forgatni, tök drága lehet, főleg a rengetegemberrel, igy vicces volt, hogy ott fagyoskodtak kispólóban Ausztráliában tánci közben. Utána jól megkajáltunk és életünkben először lekéstük a buszt!A riksás is rossz helyre vitt, meg messze is volt, meg későn is indultunk. De aztán nagy meglepetésemre a jegy felét visszaadták és találtunk AC buszra helyet!Pedig mindenki napokkal előtte kell hogy vegyen jegyet mindig.Hajnalban meg jött egy kocsi, ami hazavitt, a riksás kicsit drágán akart.

Apr.30-majus 1.


Apr.30-majus 1.
Másnap nem is mentem sehova, bácsit elkisértem a közeli központba, de idegbajt kaptam, emrt annyira lassu,meg akkora dugó van állandóan, 3 óránk ment el a semmivel én meg úgy le vagyok maradva, rengeteg mindent kéne még csinálnom, már alig van időm és nem lehet sürgetni semmivel,mert állandóan arról prédikál, hogy nyugi, meg türelem, meg minek rohanni. Csak nekem elég limitált az időm. Kivettem két VCDt, amin összesen 6 film van, hát mondanom sem kell, hogy 2 nap alatt is csak kettőt tudtam megnézni. Aztán otthon moziztunk, bár hallani nem lehetett, meg pizzát is vettünk.
Másnap volt május 1. hát jól kivoltam, hogy akkor most mit is csináljak, mert uyge mindenki úton volt. Aztán irtam egy kcsit, majd találkoztam egy couchsurfingessel és rávetetm, hogy vigyen el Nandi Hillsre, ugyis szuerkocsija volt. Orvos és közben kiderült,hogy NGOja is van,ami aztán nem is ngo,csak volunteereket fogadnak rohadt sok penzert, ugyhogy nagy a bevételük, gyönyörű iroda és akkora és olyan gazdag és modern ház, hogy csak néztem. És roppant örültem, mert nemhogy toast sütő, meg házimozi, meg minden modern cucc volt, de még Nutella is!!!!Ugyhogy teljes volt a boldogság. Szóval nem volt egy bőbeszédű ember, én próbáltam szóval tartani, aztán belefáradtam, de a hegytető tök szép volt. Régen ugyanannak a Tipu szultánnak, akinek már voltam egy palotájában, meg Bangaloreban is van neki egy, szóval neki volt itt erődje, ahol az angolok ellen harcolt. Tele volt május 1. miatt családokkal, párokkal, erdő és kicsit hűvös és rétfélék voltak, de tök szemtesek és kevés fűvel. Megkajáltunke gy olyan helyen, ami kb. Lógott a levegőben és látszódott egész Karnataka, meg rengeteg majom ugrált mindenfele. Volt egy kastély féle gyönyörű virágokkal, amiket általában igy nem látni, mert túl meleg van, de itt öntözték őket. Kb. 1 órát voltunk itt, mert vissza kellett érnie az egyik legjobb barátja fiának az 1 éves szülinapjára, amit egy elit hotelban tartottak a többszáz fős család részvételével. Kiderült, hogy eza abrát ehy hires kannadai filmszinész és nem más, mint a Rajkumar legkisebb fia, az akiről már irtam, hogy istenitik ,mauzóleumot épitenek neki és öldöklik egymást, hogy meghalt. Aztán lassan-lassan az is kiderült, hogy a felső bangalorei tizezer és az összes hires ember a barátja, pl. A WonderLA,India legnagyobb viziparkjanak igazgatoja, a különböző hires hotelek tulajdonosai,stb. Ugyhogy érdekes, mert Indiában lehet teljesen máshogy is élni, ebben az egy napban folyamatosan légkondiban voltam, kocsi, lakas, szálloda, minden szép, gazdag, luxus, tiszta, csini, szóval vkinek az India élménye nagyon függ attól, hogy milyen környezetben van. Érdekes és kényelmes volt ilyet is látni, de azért elég uncsi. És volt fehér puha ágyneműűűűűű!!!!és tv és légkondi és szép fürdő,stb,teljesen civilizált körülmények. Utána én találkoztam egy kávézóban még 2 couchcsal, de vicces volt, két IT gyerek, gujaratból és Kalkuttából, de eléggé az IT fajta, érdekeseket megtudtam az államaikról, de látszott, hogy annyit dolgoznak, ugye főleg késő éjjel az amcsi kapcsolat miatt, hogy nem nagyon találkoznak senkivel. Aztán felvett Dinkel, a másik couch, meg egy haverja, aki szintén az irodában dolgozik, megnéztünk egy filmet és alvás.
Reggel (május 2.) hazabuszoztam, majd este már indultunk is Madrasba.

Apr. 28-29 Coimbatur – hindu esküvő


Apr. 28-29 Coimbatur – hindu esküvő

Apr.28-majus 6.
Ott tartottam, hogy csütörtökön ápr. 26án voltunk ebben ay ashramban, ami nem vallasos volt, hanem training centre, es jönnek ide ay amcsik egz 1ö hónapos kuryusra indiai kultúráról, vallásokról, és hát gyönyörű helyen van, tökéletes lenne szanatóriumnak,de iszonyat messze mindentől, el nem tudom képzelni mit csinálnak ott egy évig. De érdekes volt, bácsival megint beszélgettünk, hogy mit is akarok kezdeni magammal, állandóan kérdezi és hát itt teljesen összezavarodtam mit is csináljak, mert annyi sikersztorit látok és nem tudom nekem mi is hiányzik, hogy nem tartok ott ahol mások,meg mit is csináljak eleve és hát ő mindig gondolkodtat, hogy már ideje lenne kitalálnom. Meg mesélt a válásukról, ami errefele azért elég ritka.
Másnap este találkoztam Vathsannal a szinháznál és elmotoroztunk hozzá, annyira jó motorozni, főleg hogy nem nekem kell vezetnem, és összepakolt 10 perc alatt a másfél eves ittléte után, elbúcsúzott a barátaitól, egy tök aranyos, fiatal házaspár volt egy icipici babával, olyan 4-6 hónapos lehetett, a földön feküdt és itt a picibabáknak egy bőrzsinór van a derekukra kötve, néha nincs is rajtuk semmi más, pelenka sem,mert meleg van és tök kis kpasz volt és bámult az óriási fekete szemeivel, nagyon édes volt. Aztán visszakapta a depositot,ami itt tök sok és mentünk az esküvőre.
Hát nagyon vicces volt az éjszakai út.


Az út Coimbaturba roppant izgi volt. Ez a kisváros nincs annyira messze Bangaloretol, állitólag olyan 350 km re van, ami itt igazán nem sok, mégis a legkörülményesebb utam volt. Próbáltunk jegyet venni pár nappal előtte, a vonaton már nem volt és buszra is nehezen talált7unk,mert ez volt a 4 napos hosszú hétvége. (Nagyon örültem, mert a főnök, amikor épp mentem ki otthonról mondta, hogy nyugodtan jöhetek szerda reggel vissza, hétfő helyett, amikor már semmit nem lehetett megváltoztatni, ráadásul mindenki elment Mumbaiba, Hampiba, egy csomó messzi helyre, amire több mint 2 nap kell és evett a méreg egy jó ideig, hogy mehettem volna egy csomó helyre. Ő bezzeg kiakad, ha nem értesitem jó előre minden tervről.)
Szóval még kajáltunk indulás előtt, buszállomás nem nagyon volt, itt össze-vissza minden agency előtt indulnak buszok, az egész városban rengeteg ügynökség van, ez is valahol ki tudja hol volt. Olyan buszra sikerült csak jegyet venni, ami 3+2-es vagyis egyik oldalon 3 a másikon 2 szék van, van még 2+2-es, 2+1-es AC és regular változatban, na meg az alvós busz. Ennek ellenére, az első busz, amire fel kellett szállnunk 2+1-es volt, AC, gyönyörű óriási ülések rajta. Hát nem maradhattunk sokáig a buszon, 10 perc múlva szóltak, hogy aki Coimbaturba megy, az szálljon le és várjon egy másikra. A következő már szörnyű volt, de elég vicces is. Az olyan 3+3-as féle, tehát nem voltak külön személyre szóló ülések, csak mint a vonaton eg ypad és teljesen tele vol ta busz és rengeteg cucc a folyosón, úgyhogy csak azon keresztül lehetett mászni, végig őgy utaztuk az egy órát, hogy lábak a csomagokon. Valakik egy csomót késtek és az egész busz várt vmi utcában, és simán megvárták őket hiába voltunk már vagy 1 órás késésben. A legjobb az egészben az, hogy drágább volt ez a jegy, mint az alvós 700km-es, mert mindenki tudta,hogy nincs jegy igy hasra csapva minden nap egyre drágábban adták őket.Akik utánunk vették 2 nappal, még többet fizettek. Egy óra zötykölődés után megállt vmi autópálya féle és mező közepén, ahol ki kellett szállnunk és átszállni egy harmadikba, ami szintén 3+2-es volt, de legalább már személyes ülésekkel. Volt benne még egy óriási TV egy még óriásibb dobozban, ahol az életemben látott leghülyébb filmet mutatták. Tamil volt, mert Tamil Naduba mentünk és egy olyan szigetet mutattak, ahol törpenüvésű férfiak és óriási nők élnek együtt és egyszercsak partra vetődnek normális méretű férfiak. Borzasztó idióta volt, persze énekeltek is közben. Találkoztunk négy fiatallal, akik hétvégi trekkingre mentek, 3syor akkora táskával, mint Vathsan a másfél éves cuccával, és eleinte tök érdekesek voltak, fiatal doktorok,stb, de aztán elég bunkón szétszedte a térdem az egyik. Mert itt az a szokás, hogy a székeket olyan 30 fokos szögig letolják és roppantul nem érdekel senkit, hogy ki is ül mögötte és hogy elfér-e, meg meg sem kérdezik, hanem hirtelen hátracsapják a széket, és akkor ütött le a csávó. Mellettünk egy jó nagy darab ember ólt és szegény meg sem birt moccani és csak nézett hosszú percekig, hogy az előtte lévő srác haja nagyjából a szájában van. De nem szól tés végig csinálta az éjszakát. Azért persze aludtunk,mert én már borzasztó fáradt voltam. Közben éjjel arra ébredtem, hogy kilyukadt a kerék és kicserélték az összes emberrel a buszon. Sikerült 2 órát késnünk mindezek miatt, amikor a ceremónia már elkezdődött…reggel 7kor!




Akkor most külön leirom milyen az esküvő:
Indiában az esküvő az egyik legfontosabb társadalmi esemény egy család életében. Számos szokás és esküvői gyakorlat a nyugati kultúra számára nagyon forcsának, sőt néha elfogadhatatlannak tűnhet.Például régen gyakran már születésük után eljegyezték a gyerekeket és sok kislány 5-6 évesen vagy még hamarabb már házas volt. Ez nem azt jelentette, hogy a férjével együtt kellett volna élnie; otthon maradt, viszont gyakran a felnőtt férj meghalt. Ekkor a kislány özvegy maradt, ami még az érinthetetlenek státuszánál is rosszabb. Az özvegy ugyanis, ha nem veszi el elhunyt férjének testvére, vagy a férje testének elégetése során maga is a tűzbe vetette magát vagy egész életén keresztül bűnhődnie kellett, hogy túlélte a férjét. Az özvegyek leborotválják a fejüket és fehér szariban vannak, ami itt a gyász jele és szegényházakban élnek együtt a társadalom által teljesen megvetve. Természetesen India függetlenségével az Alkotmányban megtiltották ezt a gyakolratot is, de vidéken még ma is előfordul az özvegyek diszkriminációja. (ld. Water )
Ma már nem házasodnak gyerekek, de 14-15 év felett normális az esküvő. A szülők minél hamarabb el szeretnék adni lányukat, ugyanis a lány családjának akkora összeget kell fizetnie a fiú családjának, hogy sokan erre gyűjtenek egész életükben. Az esküvő összes költségét is a lány családjának kell állnia, ami általában 500-1000 fő meghivását jelenti. Emiatt az is gyakran előfordult, hogy egy szegény család akinek már sok gyermeke volt, rögtön születéskor megölte a kislányt, mert nem tudta volna kifizetni az esküvőjét.
A nyugati szemléletmóddal összeférhetetlen, hogy a házasságok nagy része a szülők által előre lerendezett házasság. Ami nálunk volt több mint 100 évvel ezelőtt, az itt még élő szokás és a legtöbbek által elfogadott. Bár vannak lázadozó fiatalok és szerelmi házasság is előfordul, furcsa módon nem csak vidéken és a kevésbé tanult emberek körében fordul ez elő, hanem diplomás, modern fiatalok is gyakran igy házasodnak.
Ráadásul a párválasztásban a legfontosabb szerepe a horoszkópnak van! Miután a „keritő”- aki manapság a család egy közeli barátja, de régen volt, aki csak ezzel foglalkozott – hoz egy listát a lehetséges jelöltekről, sok pénzért összevetik a két fiatal horoszkópját és ha nem illenek össze, nem is folytatják, a két fiatal nem is láthatta egymást.
Az esküvőn mindenkinek ott kell lennie és mindenki rokonának, ismerősének, barátjának is. Nem véletlenül jön össze az 500-1000 fős vendégsereg, akik India különböző, távoli részeiről is képesek eljönni a fontos eseményre. Miután az összes létező ismerős jelen volt az esküvőnél, a válás teljesen lehetetlen és elfogadhatatlan.
Az esküvő általában egy hétig tart az összes ceremóniával együtt, de a fő rész 2 napos, reggel 7-től késő estig.
Nem létezik olyan, hogy indiai esküvő, minden államban és kasztok szerint is mások a szokások. Egy észak-indiai esküvő teljesen eltérő hagyományokkal, étellel, ceremóniával zajlik le, mint egy dél-indiai.
Én egy dél-indiai, pontosabban tamil (mert államonként is változik), brahmin esküvőn vettem részt, igy erről tudok részletesen irni.

Egy elég idős jegyespár esküvőjén voltam, mindketten 30 körül voltak, ami itt azért elég ritka. Általában huszas éveik elején összeadják a fiatalokat, vagy egyetem után. A vőlegény egy IT cégnél dolgozik Bangaloreban, a menyasszony pedig épitészeti műrajz tanár, tehát eléggé tanult, modern emberek. Ennek ellenére nemhogy elrendezett házasság volt, hanem a párválasztás interneten keresztül történt horoszkóp alapján! Pedig még jófejek is voltak mind a ketten, nem tűnt úgy, hogy nagyon nehéz lenne párt találniuk.
Roppantul tetszett, hogy igy leegyszerűsitik az egész párválasztás, amig mi sok-sok évig, sok emberrel, szerelemmel, együttéléssel szenvedünk, ők csak beirják az adataikat az internetre és megvan a matchelés. Mint egy AIESEC traineeship. Lehet, hogy ezért ennyire jók az indiaiak a matchelésben_J Szóval, ha valakit érdekel, vagy már elege van a pasikból, nőkből, szenvedésekből, várakozásból : barathmatrimony.com valamint rengeteg másik, ami állandóan megjelenik nekem, amikor az emailjeimet olvasom. Bár a kaszthoz és a származási megyéhez nem tudom mit irnék be.
Bár ez a pár elég modern volt, de mindketten a legmagasabb kasztból, brahmin kasztból származtak és közülük a legritkább az, hogy valaki kaszton kivül házasodjon. Ugyan a kasztrendszer is be lett tiltva 60 évvel ezelőtt, a hagyomány még mindig ennyire él.
Tehát a párválasztásnál fontos a kaszt, a társadalmi státusz, a horoszkóp és valamennyire a kor, de az a legkevésbé.
Az összeillési horoszkóp – jardakam – egy nagyon bonyolult számitási folyamat és csak specializált asztrológusok tudják elvégezni. Minimum 15 összeillési faktort néznek meg és vannak fontosabbak és kevésbé fontosak, ezért ha mondjuk 10 már összeillik az elég jó arány. Ezenkivül 12 holdjel, 27 csillag alapján a számoknak is meg kell egyezniük.
Ha minden stimmel, a fiú családja a lány családjához megy, a szülők találkoznak egymással és a fiataloknak is megengednek egy rövid személyes beszélgetést, hogy megfelelnek-e egymásnak. Ilyenkor hoznak ajándékokat, virágot, gyümölcsöket, szárit. Ha mindenki elégedett, a házasság le van rendezve. Természetesen ha jó partiról van szó, a fiataloknak nem sok beleszólásuk van, hogy tetszik-e nekik a másik.
Ezek után jön az eljegyzés – laigna pathirikai -, ami szintén egy fontos ceremónia, de csak családi körben tartják. Általában a vőlegény házában tartják, jönnek a brahmin papok, „puja”-t vagyis áldozati szertartást végeznek és horoszkóppal kiszámitják melyik nap lenne a legkedvezőbb az esküvőre. Ezt hivják Nichayathartham-nak vagy Muhurtham-nak, ami az esküvő lefixálását jelenti. Majd megirják az első meghivókat. Ilyenkor is adnak ajándékokat, gyümölcsöt, ételt, virágot, szárit és a tehetősebbek ékszereket is.
Az esküvő fő része 2-3 napig tart, de már napokkal előtte megkezdődnek a szertartások.
Elsőzör is a család elmegy a házi istenének a templomába. Indiában nagyjából 333 millió isten van, ami persze lehet pár millióval több és kevesebb is, mert mindennek van istene és egyre újabbakat találnak ki. Amikor meghalt egy hires itteni szinész az emberek utcára vonultak és vérengzések voltak és azóta is úgy csodálják, mintha isten lenne, de ez történik a gurukkal is. Mindegyik családnak van egy saját istene, ami évszázadok óta a család istene, gyakran van a lakásban házi oltár is. Mindegyik istennek van egy vagy sok temploma, ezért az esküvő előtt elmennek imádkozni hozzá, áldozatot vinni, hogy szerencsésen sikerüljön a házasság.
Majd a vőlegéyn nagynénje meghivja a vőlegényt a lakására. Szent olajat tezs a fejére, megfürdeti, rituális ételeket és ajándékokat ad neki, ezzel lesz a fiúból vőlegény. Ezt hivják Naal kolamnak.
Ezek után a Pitthrus során az elhunyt családtagokat, ősöket imádják és hozzájuk imádkoznak.
Az esküvő előtti pénteken a nők és a menyasszony öszegyűlnek és megidézik az özvegyeket. A pap „Sumangali” – „férj előtt elhunyt” áldást ad a menyasszonyra, hogy nehogy özvegy sorsra jusson. Együtt imádkoznak, hogy a lány sumangali legyen.
A házasulandók háza előtt egy Muhurthakkalt raknak, ami egy feldiszitett bot, hogy mindenki lássa, hogy ebben a házban nagy dolog fog történni. Ezen kivül egy Pandhalt is raknak a ház elé, ami száraz kókuszlevelekből fonata.

Eljön az esküvő előtti nap – ezen már én is részt vettem, ami a Wrathamma, egy fajta böjtöléssel kezdődik. A házasulandók és szüleik nem esznek..nagyjából az ebédigJ Elméletileg az utolsó egy-két hétben a fiatal pár nem is találkozhatott egymással, előtte is csak egy párszor, attól függően mennyi idő az esküvő megszervezése, vagyis mikor van a megjósolt szerencsenap.
A helyszin többfele lehet, de általában egy óriási termet bérelnek, amit rengeteg virággal feldiszitenek a szervezők és hátul van akonyha, ahol folyamatosan főznek.
Több puja-val, vagyis áldozati szertartással kezdik, először külön a vőlegény és családja, valamint a menyasszony és családja. A vőlegény és apja egymás mellett ülnek, körülöttük a papok, anyuka mögöttük áll. Mantrákat mormognak, amik szent szavak, amik sokszori ismétlése jó hatással van és a középen lévő áldozati tűzbe dobják, amiket felajánlottak. Ezek gyümölcsök, virágok, ghee (itteni zsir,vaj féle), szandal füstölőket, esetleg szárit. Eltart egy pár óráig az áldozat-ahuti. Általában gyönyörű képeket raknak ki virágokból, valamitn felrajyolnak több kollamot, ami egy nagyon érdekes geometrikus virágrajz. Nagyon sok féle van belőle és itt délen minden nap mindenki a háza elé rajzol egyet.
Ezután a Jaanavasaam alatt elmennek együtt a templomba és az istenek előtt igéretet tesznek.
Közben a család, vendégek többszöri étekzésen mennek keresztül, van reggeli, ebédféle, délutáni étel, nagyjából mindig ugyanaz. Padok vannak sorba rakva és minden szék előtt egy banánlevél és egy fémpohárban viz. A vizből pár cseppet a levélre kell cseppenteni és lemosni. Aztán jönnek fémedényekkel és rakják a különböző pépeket, amik általában nagyon csipősek, főleg itt délen számomra ehetetlenül csipősek. Olzan 8-15 féle dolgot raknak a levélre, középen van a rizs, amivel össze lehet keverni a szűszokat és persze kézzel - szigorúan jobb kézzel, mivel a bal kezet WC papir hiján másra használják – enni. Eleinte nehéz, mert nem annyira szilárd étel és persze hosszú körmökkel elég lehetlen, de meg lehet tanulni. Adnak édes és nem csipős pépet is, mindenféle zöldségekből, általában telejsen hús nélkül. Aztán tejeskávé vagy tejes tea.
Délután folytatódnak a ceremóniák, most már a vőlegény és menyasszony is egy helyen ül a papokkal és szülőkkel és családtagokkal. A menyasszony fiutestvére a virágláncot a vőlegény nyakába akasztja, majd a vőlegény lánytestvére a menyasszony nyakába. Kap egy 9 inch hosszúságú szárit is, amivel ezután elvonul és felveszi.
Ezután jön a fogadás, amikor minden meghivott eljön, hogy gratuláljon az ifjú párnak és átadja az ajándékot. Nagyjából 3 óráig tartott, amig mindenki felment, átadta az ajándékot és lefényképezkedett a házasulandókkal és kb. 800-an jöttek el. Ők pedig állnak a reflektorfényben, izzadnak és mosolyognak a fotósnak. Adnak mindenféle ajándékot, de ha pénzt adnak akkor kerek szám+1 rúpiát kell adni, mert ez azt jelenti, hogy sose legyen vége a pénznek, hanem mindig több legyen.
Az ajándék átadása után mindenki átmegy a szomszéd terembe vacsorázni, ami kicsit ehetőbb és másfajta ételekből áll, mert az emberek mindenfelől jönnek. Olyan gyönyörű ételkompoziciókat készitettek, amikhez ugyan nem lehetett hozzányúlni, de nagyon szép volt. Igazi szobrokat készitettek zöldségekből és gyümölcsökből.
Az esküvő napján szintén kora reggel kezdődnek a ceremóniák.
Kasiyathirai-jal kezdődik. Kasi egy hely, Varanasit szimbolizálja, ami a legszentebb város Indiában, ide mindenkinek el kell zarándokolnia és az elhunytak hamvait is elméletileg csak a Gangeszbe, Varanasiban lehet szórni. Ezért van az, hogy ott úsznak a hullák és az emberek ennek ellenére mosakodnak és isznak belőle, rengetegen egyszerre, mert ha valaki a Gangeszbe tisztárra mossa magát megszabadul minden rossztól. Tehát a vőlegény elindul Kasiba, hogy megtisztuljon, itt vannak a guruk, szadhuk, remeték is, fel kivánja adni a világi életet és a spiritualizmusnak szentelni magát. Mivel hosszú útra megy, kezében van egy bot, egy legyező, az esernyőt a lány bátyja tartja a feje felett és még visz egy könyvet a hóna alatt, mert művelődni megy Kasiba. Megy az egész nésznép kifele és a kapuban a lány apja megállitja a vőlegényt és megkéri, hogy ne menjen Kasiba, hanem vegye el a lányát és ad még neki két tamarinddal beszinezett kókuszgolyót, ami sok jónak és a szoros kötésnek a jele.
Majd bemegy és a vőlegény virág girlandokat rak a menyasszony nyakára és viszont. Az elsőt még hagyják, a másodiknál viszont elhúzódzkodnak, játszanak, menekülnek és a másiknak el kell kapnia. A harmadiknál fel kéne emelniük egymást, de ez a pár ahhoz túlsúlyos lett volna.
Mivel az esküvőt legtöbb esetben gyerekkorban tartották a sok ceremónia unalmas volt a gyerek számára, ezért raktak bele játékokat is, hogy szórakozzanak. Ezért találták ki az „onjal”-t, hintajátékot. Ilyenkor a házasulandó pár leül egy hintára és hintázik, ami a 30 éves nagydarab pár esetében elég viccesen nézett ki. Nagyjából egy órán keresztül hintáznak, amig a család hölgytagjai különböző énekeket énekelnek, amiket előző nap irták át. Eredetleg Shiva és felesége Parvati nagyságáról szólnak, csak behelyettesitik a neveket a jegyesek neveivel.
Majd a Paalumpalamum alatt tejjel és banánnal összekevert rizsgolyókat háromszor a fejük körül körbe köröznek, amit a rossz szellemek elűzése édekében tesznek.
Ezekután jön az esküvői ceremónia, ami szintén egy puja. A fiúnak a lány apja rituálisan lemossa a lábát. A lány a 9 inches sariában az apja ölébe ül és megint átrakják a virággirlandokat. Közben a papok mormolták a mantrákat. A fiú láncot és kurkumás homlokpöttyöt rak a lány fejére. Majd kaszttól függően 3 csomót kötnek egy zsinórra a nyakukon. Ezután a vőlegény a lány lábujjára húzza a gyűrűt, mindkét lábon. Jellemzően a nőkről mindig tudni, hogy házasok-e, mert ha van 2 lábgyűrűje, bokalánca, a homloka tetején pötty és lánc, az mind a házasság jele. Mig a férfiak esetében semmi sem jelzi, hogy házas-e. Állitólag régen a férfiak lábán volt a gyűrű és a nők fején a pötty, azért, mert a nők szemlesütve jártak és igy mindketten meg tudták állapitani egymásról, hogy szabad-e a másik. Próbáltam nagyon koncentrálni, hogy melyik rész is az, ami valóban az esküvő, mint nálunk a gyűrű, meg a csók, meg az igen és a legtöbben akkor álltak oda fényképezni, amikor a csomót kötötték a másik nyakára. Szóval valószinűleg az. Természetesen csók vagy bármilyen fizikai kapcsolat lehetetlen lenne. Számomra elfogadhatatlan volt, hogy az egész esküvő során egyszer nem kérdezték meg őket, hogy akarják-e feleségül, férjül a másikat. Erre azt a választ kaptam, hogy ez már a háztűznéző és megfelelő horoszkóp esetén eldőlt, akkor egyeztek bele a házzaságba.
Az esküvő végén még a család két nő tagja egy tamarind, zöldcitrom keverékű piros folyadékot egy tálcán köröztek a pár előtt. Ez az „arati”, aminek az a célja, hogy az irigyek rossz kivánságait elűzze.
Ezzel nagyjából vége lett az esküvő ezen részének, de lehet, hogy sok részletről lemaradtam. Természetesen a házasulandók sem tudják mikor mit kell csinálni, annyira bonyolult, de mindig ott vannak a papok, akik mondják, hogy most rakd a tűzbe, rakd a nyakába, ők meg elég elveszettnek látszanak, hogy most mi is van.
Pár órával később, az ebéd után jöttek a vicces játékok, amik szintén a régen gyerekkorban házasulandók miatt votak. Fogtak egy kókuszgolyót és ki kellett szedni a másik kezésből, gondolom annak a próbája, hogy ki lesz az úr a háznál, ami mondjuk Indiában nem kérdéses. Kellett még táncolniuk, ami ebben az esetben tragikus volt és még más énekek voltak.
Az egész esküvő alatt többször átöltöztek, 5-6 fajta szári volt a menyaszonyon. Manapság két napba sűritik az esküvőt, de régen egy ceremónia volt egy napra.
A költségekről pedig kikérdeztem a lány anyját, hisz ők fizettek mindent. 400 ezer rúpia volt a bérlés és az ételek, diszités, minden, ami kb. 1,5 millió Ft (nagyjából 5-6 millió Ft értékben ). A papok 20 ezer rupiát kaptak, 80 ezer Ft. Ezenkivül sok ezüst étkészletet és ékszereket ajándékoztak a fiatal párnak.






Szombat délután, két ceremónia között elmentünk egy igazi ashramba és nagyon nagy élmény volt.Az ashramok azok a szent helyek, ahol vagy valami guru van, vagy csak egy meditációs központ,vagy vallási, de inkább csak spirituális minden valláson kivül, illetve belül. Ez Shiva lingamos ashram volt, mégis a bejáratnál egymás fölé volt rajzolva a kereszt, a félhold és a hinduizmus jele is.
Nekünk az időpont miatt fel kellett cserélnünk a sorrendet, de különben úgy kell, hogy először is az ember a kocsijában hagyja a cipőjét, mindegy, hogy forró föld meg kő van csak. Bent lerakja a táskáját és körbesétál mezitláb a forró földön, épp egy nagy épitkezés közepe volt. Nem tudom honnan, de sok pénzük kell,hogy legyen,mert egy óriási templomot épitenek.
Mielőtt az ember belép a shiva lingamhoz, meg kell, hogy tisztuljon. Erre a célra épitettek egy nagyon magas falú termet, ahol vizesésként aláhull a viz. Eg yóriási medence van lent, aminek a közepén merkur fém kőbe zárva. Ez egy roppant drága folyékony fém. Le kell menni kb. 50 lépcsőn és ott található a medence. Kint a helyi szerzetes elmagyarázott mindent, majd lementünk, de csak térdig állhattunk a jóhatású hideg vizben. A teljes fürdőzéshez, tisztuláshoz kellett volna váltóruhát vinni.
Ezután beléptünk a nagyon suemt helyre, egy oriási szobor van a tetején.
Tehát miután rituálisan megfürdőztél a merkúros vizesésben és visszagyalogoltál a lépcsőn, beléphetsz a szentélybe. A két gyerek, akikkel voltunk kicsit elrontották a meghitt hangulatot a hűvös lábáztatás és a levegőben áramló szent vibrálás közben, mert örültek a viznek és össze-vissza pancsoltak, amikor ki is volt irva, hogy szigorúan csöndben kell lenni. Közben találkoztunk egy orosz lánnyal,aki másféléve van ott, annyira tetszik neki.
Megint körözni kellett egyet gyalog az a forró épitkezéses földön és a bejárat előtt vettünk lótuszvirágot, amik le voltak vágva és két lány nyitogatta a szirmaikat. Egy félkupola alakú terem volt, visszahnos, kőből, középen az óriási Shiva lingam. Ez Shivanak a jele és egy óriási falloszt jelképez, meg annak a kiforditottját, ez állitólag a női változat volt. Egy kőalapzaton van, körülötte viz, abba raktuk a lótuszvirágokat. Aztán egy 20 perces zenei meditáció következett, amit nem igazi hangszerekkel csináltak, hanem különböző eszközökből hangokat váltottak ki. Pl. Egy fmedényben köröztek egy fémrúddal és a vibrálás hangot adott ki, vmit ütögettek, csörögtek, és folyamatosan kapcsolódtak be a hagszerek, majd folyamatosan kapcsolódtak ki. Nagyon szép volt és sikerült elaludni, nyilván én már napok óta hulla voltam.
Aztán még elmentünk az Aum=Óm – os meditációs kurzusra. Eg yicipici kőszobában ült rengeteg ember, kb. 50 diáklány ugyanolyan ruhában, nem is tudtam őket megkülönböztetni. Leültünk a földre és vártunk, hogy a szemben ülő szerzetes ruhás guruféle kinyissa a szemét és megszólaljon. Hát nem tette meg, de bejött egy másik, talán tanitvány és elkezdett magyarázni, hogy akkor most mi is fog következni. Tehát az AUM, a legszentebb szótag. Az örökkévalóság óta létezik,mindennek az alapja. Mert ugye a világon minden tárgy és molekula vibrál, folyamatosan, láthatatlanul vibrál, csak mi nem vagyunk képesek ezen a frekvencián érzékelni. Tehát az egész világ egy vibrálás. Ezt pedig ennek a három szótagnak a kiejtésével lehet elérni. Ezek mindent kifejeznek, ami létezik. Az „a” a gyomorból jön, az „u” a mellkast rezegteti meg, az „m” pedig a fejet. ÉS bemutatta hogy kell, majd a másik olyan 10 percen keresztül mutatta hogyan is kell kiejteni és vibráltatni az aum szótagot. Ajánlatos naponta 2x15 percig végezni ezt a fajta meditációt, közben semmire nem kell gondolni, jön magától ugy is és nem veszélyes, ha közben elkalandozunk. Főleg az izgága nyugtalanoknak és a bőbeszédűeknek jó ez a gyakorlat. Ezután mi is elkezdtük a gyakorlatot és kb. 20 percen keresztül mindenki orditotta, hogy AUM, nem nagyon értettem miért kellett egymást tulkiabálni, mintha nem is erről lett volna szó. De nagyon érdekes volt.Sajnos azóta még nem volt időm gyakorolni, mert elég nehéz egyedül lenni annyira, hogy senkit e zavarjon az Omozás.
Az Omrol már irtam, hogy egy nagyon szép szanszkrit betű és ugye az Om beachen voltunk Gokarnán is.
Aztán vettem méga gururól egy képet, aki annyira busy az utazásaival, hogy sajnos még nem sikerült találkoznom eggyel sem, mindig mennek vhova. Szai Baba, a nagyon hires épp nyaral állitolag Kodaikanalnal, mert ott hűvösebb van, a többeik állitólag tanitanak össze-vissza.
Majd visszamentünk az esküvőre. Az esti „party” után, ahol végre ehető kaja volt és összeismerkedtem a menyasszony diákjaival, akiknek előző nap volt az uccsó vizsgájuk ésmost örültek a nyári szünetnek, szóval elmentünk Vathsannal egy nyugisabb helyre. Szegény már 6 éve nem lakik otthon és most fél12-ig kapott kimenőtJGyorsan el is szivott egy cigit annak örömére, hogy kibirta anapot, mert ahhoz képest, hogy kb. Félévente találkozka családjval és ellene van az összes ilyen cerimóniának, kasztnak,stb. Egész rendesen ugrált egész nap és fogadta a vendégeket. Találtunk egy 24orás hotel cafeteriat, ahol persze roppant hideg AC ment és beszélgettünk, hogy milyen is lesz az utja, mit szeretne megtalálni, elérni, meg utána mi lesz. Aztán hazafele én vezettem a scootert!!!Nagyon boldog voltam, hogy sikerült, bár nem tudom, mire, mert egy lélek nem volt az utcán. Másnap, amikor forgalomban próbálkoztam, hamar leálltam, mert nem birtam átmenni az utca másik végére. Ugyhogy csak a baloldali vezetésre kellett figyelni, meghát 2-en voltunk. Csak a kapu előtt, megállás után dőltem felJ Még épp időben hazaértünk, már mind feküdtek, 7en voltunk a 3 szobában, ugyhogy éna lányok szobájában a földön aludtam. És komolyan, kevésbé volt kemény, mint az ágyak, mert itt ilyen nagyon hülye kemény matracok vannak.
Másnap ugye esküvő, közben nappal még elmentünk nagypapához, aki 90 pár éves, borzasztó sovány, nagyi kicsit elég vaksi, nem is nagyon tudják ellátni magukat, de nem hagynak senkit segiteni. Apuka különben félkaru, vmi balesete volt, ugyhogy vezetni sem tud. Anyuka, meg mindennek a középpontja volt, össze-vissza rohangált, szervezkedett, irányitott és ő aztán tudta, mikor mi történik. A hugica, Jayashri pedig nagyon aranyos volt, 16-17 éves, jofej, szép, okos, lhet megy Szingapurba most hogy befejezi a gimit, pont az esküvő alatt volt egy felvételi vizsgájuk és profi néptáncol, ami szintén oylan kathakali féle, egy történetre mozgatják kezük, fejük, testük, eljátszák és ő annyira jó, hogy felvétele is lesz. Másik nagyi velük lakik, általában a földön fekve nézte aTV-t, jó nagy darab nagyi volt. En már az esküvő vége felé elmentem aludni a vőlegény szobájába, nem birtam,közben szétcsuszot szári, úgyhogy le is vettem, pedig akkor reggel csavarták rám. Este még elmentünk fagyizni, aztán és buszra szálltam és egyedül visszautaztam Bangaloreba.
Nagyon szomorú voltam, mert végre találtam valakit, akivel nagyon jókat tudtam beszélgetni és valószinűleg örökre nem fogom látni és az egész várost olyan üresnek éreztem, meg olyan elhagyatottnak magam.

APRILIS 23-27

APRILIS 23-27
Sajnos hajnali 4-kor érkeztünk meg Bangaloreba, ami csak azért volt rossz, mert 6 előtt dupla árért mennek a riksások és hát én sima áron is kb. 100 rupianzira lakom a fő vonatállomástól. Ugyhogy fogtam magam és leültem a buszpályaudvarra, ami a vonattal szemben van és meglepő módon nagy élet volt már ilyenkor. Mentek az emberek a munkába, cégekhez,stb. Szóval leültem, megreggeliztem és kb.40 perc múlva indult is egy busz arrafele ahol lakom. Nem mondom, hogy nem néztek furcsán rám, de azért nem annyira és legalább láttam hajnali Bangaloret is, bár ezekkel az éjszakai vonat és buszutakkal már többször láttam, mint Pestet. Es ilzenkor hajnalban nagyon jó,mert annyira nincs még forgalom, hogy kb. 20 perc alatt megtette a különben 1,5 órás utat. Persze aztán nem vitt ám oda ahova kellett volna és akkor szereztem egy riksát, aki végigpanaszkodott, hogy milyen rossz az út és kb. 20 perccel a ház előtt kirakott,hogy ő nem megy tovább. Hát jól ki is akadtam és nem is fizettem neki többet. Röhejes ilyen helyen lakni, hogy még egy riksás sem hajlandó elmenni, amikor tök szépek a házak és hosszú évek óta nem képesek megcsinálni az utakat. A főnök emiatt nem is fizette be a házadót, amikor jöttek érte, mert hogy mire fizessen, ha nem csinálnak semmit. Különben állitólag vagy 70% nem fizet adót és hát nincs is alapellátás. Az ember azt hinné,hogy van, mert Nehru alatt eléggé szocialista volt minden és annyit beszélnek itt a szegénykről, meg hogy nem éheznek, meg nagy a nyomor, de az alapdolgok megvannak, erre kiderül, hogy nincs sem orvosi ellátás, sem iskola, az Abhi sulijában, ami ugyan privát és tök drága, minden gyereknek Reebok cipője kell hogy legyen,mert ilyen megállapodást kötöttek a
\u003c/span\>pár ágfélével sepernek, szóval mos is, és egyszer nem volt időm nekem kézzel mosni és odaadtam neki és volt vagy 30 db valami és összesen 100 Ft-ot kért \nérte.Adtam neki 200at, mert hivatalosan 8Ft egy ruha és nkem volt annyi,de akkor is. Különben nagyon édes gyerekei vannak, az egyik kislány iszonyat okos és nagyon szemtelen is, mindig nyujtogatjuk egymásnak a nyelvünket,meg integetnek amikor megyek, meg olvastunk is már együtt..vagyHétfőn a délutáni teánál csináltak nekem egy helyi édességet, amit szülinapokkor szoktak enni, hát furcsa dolgok voltak benne. Olyan volt,mint egy meleg tejberizs csak tele volt átlátszó golyócskákkal, rizstésztával, mazsola, \nmogyoró.Finom volt különben. Aztán ugy volt, hogy lesz vacsi és itt vannak vmi sonkák a hűtőben, hogy abból majd főzzünk..komolyan már hiányzik a hús, egy jó kis párizsi vagy bármi ami nem rizs és csipős currz szósz hozzá furcsa zöldségekből. DE aztán úgy volt, hogy Vathsannal elmegyünk szinházba és mondta a pasi, hogy menjek csak. A szinházról lemaradtunnk dugó miatt, de tök jó, mert kiderült, hogy itt van közel hozzánk és néha angolul is van előadás. DE elmentünk utcai kaját enni, szintén fogalmam sincs mi volt, olyan sárga rövid rizstésztaféle teleöntve szószokkal meg yoghurttal, meg még vmi kemény dolgok voltak benne. Meg ettünk fagyit, általában gyümölcsökkel leverik, demivel sok az áramszünet a hab kicsit savanyu volt\n",1]
);
//-->
céggel.Nagyon durva. De mivel egy milliárdan vannak nem kaphat minden munkanélküli pénzt és orvosi ellátást sem csak úgy. Azt szerintem már irtam, hogy valami rokon rokonja szülés közben halt meg a mentőautóban vagy taxiban,mert egyik kórházból a másikba küldözgették, hogy nem látják el. És 2 hónap után a kismamák már mennek dolgozni, ha van munkájuk. Most meg állitolag kitalálták, hogy az alapoktatásért is fizetni kell, mert eddig csak könyvek, ruha,stb. És rengetegen tényleg nem tudják kifizetni. A szembe szomszéd egy szegény család, akiknek azt a négy falat is a bácsi épitette, apuka épitkezéseken dolgozik és rengeteg nő is, ugye itt most rengeteg épitezés van, mindenhol ahol gyalogolok, cipelik a nők a fejükön a téglákat egy edényben. Az anyuka, aki különben tök fiatal és 4 gyerekük van, alegnagyobb 13 éves, de max.10neknnéz ki, ő takarit nálunk is,mármint az anyuka, Ishwari, illetve csak söprögetésnek mondanám,mert itt olyan boszorkányseprű van mindenhol és azzal a pár ágfélével sepernek, szóval mos is, és egyszer nem volt időm nekem kézzel mosni és odaadtam neki és volt vagy 30 db valami és összesen 100 Ft-ot kért érte.Adtam neki 200at, mert hivatalosan 8Ft egy ruha és nkem volt annyi,de akkor is. Különben nagyon édes gyerekei vannak, az egyik kislány iszonyat okos és nagyon szemtelen is, mindig nyujtogatjuk egymásnak a nyelvünket,meg integetnek amikor megyek, meg olvastunk is már együtt..vagy ilyesmi.de erről majd később.

Hétfőn a délutáni teánál csináltak nekem egy helyi édességet, amit szülinapokkor szoktak enni, hát furcsa dolgok voltak benne. Olyan volt,mint egy meleg tejberizs csak tele volt átlátszó golyócskákkal, rizstésztával, mazsola, mogyoró.Finom volt különben. Aztán ugy volt, hogy lesz vacsi és itt vannak vmi sonkák a hűtőben, hogy abból majd főzzünk..komolyan már hiányzik a hús, egy jó kis párizsi vagy bármi ami nem rizs és csipős currz szósz hozzá furcsa zöldségekből. DE aztán úgy volt, hogy Vathsannal elmegyünk szinházba és mondta a pasi, hogy menjek csak. A szinházról lemaradtunnk dugó miatt, de tök jó, mert kiderült, hogy itt van közel hozzánk és néha angolul is van előadás. DE elmentünk utcai kaját enni, szintén fogalmam sincs mi volt, olyan sárga rövid rizstésztaféle teleöntve szószokkal meg yoghurttal, meg még vmi kemény dolgok voltak benne. Meg ettünk fagyit, általában gyümölcsökkel leverik, demivel sok az áramszünet a hab kicsit savanyu volt
\\> Aztán elmentünk hozzá és elhoztam neki Evatol a Kontrollt. Mert mondta, hogy érdekli és azt néztük, de én már nagyon fáradt voltam és csak elaludtam kint a tetőn.\Na másnap még fáradtabb voltam és akkorra szerveztem a szülinapi vacsimat egy jó kis étteremben a traineekkel. Előtte még elmentünk Vathsannal buszjegyet venni a hétvégére az esküvőre, ami nem volt könnyű a 4 napos hétvége miatt, de azért szerettem vele menni mindig, mert neki van ugye a régi motorja és azzal tök jó menni, még igy is meleg vana dugóban, de lehet suhogni összevissza kocsik között, gyorsabb és nekem csak ülnöm kell hátul. Na, a vacsimra nem jött el senki, ugyanaz, mint a búcsúbulin, de most legalább irtak sokan, hogy bocsi de későn értek haza, betegek,fáradtak,\nstb.Hatan voltunk, ebből 2 olyan akit életemben nem láttam, egy indiai aieseces, aki kb. Az egyetlen aki foglalkozik velünk, meg 2 lány egy norvég meg egy maláj, aki eleve segitett megszervezni. Mindegy a kaja tök jó volt, finom arab kaja, kebab, ami végülis rántott csirkeakármi volt, meg saláta,meg jaj de finom végre nem >Aztán egy másik kubban voltunk a 2-3 közül ami van, Taika, elég szép hely volt,bambusz ülésekkel,csak jó meleg, meg vmi hiphop est volt,ugyhogy elég uncsi. Már mentem volna az egyik lányhoz aludni, amikor mondták páran, hogy mennek a fiukhoz meccset nézni, BajnokokLigája,na eltartott 3ig a meccs, egyre hullább voltam, de voltunk vagy Szerdán du. A bahaiokkal találkoztam végre, de es sem volt könnyű. KB. 2 kerülettel odébbra kellett mennem, gondoltam elég lesz egy óra \n",1]
);
//-->
J Aztán elmentünk hozzá és elhoztam neki Evatol a Kontrollt. Mert mondta, hogy érdekli és azt néztük, de én már nagyon fáradt voltam és csak elaludtam kint a tetőn.
Na másnap még fáradtabb voltam és akkorra szerveztem a szülinapi vacsimat egy jó kis étteremben a traineekkel. Előtte még elmentünk Vathsannal buszjegyet venni a hétvégére az esküvőre, ami nem volt könnyű a 4 napos hétvége miatt, de azért szerettem vele menni mindig, mert neki van ugye a régi motorja és azzal tök jó menni, még igy is meleg vana dugóban, de lehet suhogni összevissza kocsik között, gyorsabb és nekem csak ülnöm kell hátul. Na, a vacsimra nem jött el senki, ugyanaz, mint a búcsúbulin, de most legalább irtak sokan, hogy bocsi de későn értek haza, betegek,fáradtak, stb.Hatan voltunk, ebből 2 olyan akit életemben nem láttam, egy indiai aieseces, aki kb. Az egyetlen aki foglalkozik velünk, meg 2 lány egy norvég meg egy maláj, aki eleve segitett megszervezni. Mindegy a kaja tök jó volt, finom arab kaja, kebab, ami végülis rántott csirkeakármi volt, meg saláta,meg jaj de finom végre nem rizs J
Aztán egy másik kubban voltunk a 2-3 közül ami van, Taika, elég szép hely volt,bambusz ülésekkel,csak jó meleg, meg vmi hiphop est volt,ugyhogy elég uncsi. Már mentem volna az egyik lányhoz aludni, amikor mondták páran, hogy mennek a fiukhoz meccset nézni, BajnokokLigája,na eltartott 3ig a meccs, egyre hullább voltam, de voltunk vagy 12en.
Szerdán du. A bahaiokkal találkoztam végre, de es sem volt könnyű. KB. 2 kerülettel odébbra kellett mennem, gondoltam elég lesz egy óra
//-->
busszal.Hát több, mint másfél óráig tartott és nem ment el odáig a busz viszont csak kb.2 kmre rakott le,igy a riksások másfeles árért sem akartak elvinni. Ott várt rám mindenki, megint iszonyat dugo volt,d evki kijött elém. Szép volt, egy nagy nappaliban ültünk a földön, mint mindig, középen a gyerekek csináltak rózsakúpot, amit elmesélt az egyik srác, hogy miért is van, amikor Bahaullah vandorolt a családjával és megérkezett egy gyönyörú kertbe s 13 napig ott prédikált, minden nap hozták a gyönyörű rózsákat, mert szerette a természetet és aztán már hegyekben álltak a rózsák, ls ez a 13 nap Rezwan ünnepe. KB.12 voltak,fiatalok mind, öszevissza egész Indiából, mert ugye Bangaloreban összevissza vannak. Kaptunk banánt, sütit, aznap az egészség, betegség volt a téma és ezzel kapcsolatos szövegeket olvastunk, aztán mindenki körbebemutatkozott, majd megbeszélték,, hogy akkor legközelebb hol mikor. Én meg beriksáztam a központba, aznap a masik helyen volt partz, majd utkozben veletlenül találkoztam két elég idiota traineevel, probaltam vacsit szerezni, de csak egy doghnut volt a legehetőbb a környéken. Es aznap volt medence partz, ez egy hotel also reszen van, és most kaptunk engedélyt a medencézésre, ami csak fel12 körül, zárás előtt kezdődött, hogy elkezdték az emberek bedobálni a másikat ruhástól a vizbe. Én fel voltam készülve, de mlg fürdőruhában is hideg volt, pedig kint nagyon meleg. ÉS a végén ketten kaptunk igazi csokitortát'!!!!!Ami itt nagyon nagy szám, csoki itt sincs,mint Mexikóban, nyilván itt is elolvadna és persze itt is állitják, hogy van csoki.Vannak édességek, de nagyon cukrosak és nagyon édesek,eleve mindent agyoncukroznak teától kezdve. Szóval a party tök jó volt, egy német lánynál aludta, egy teljesen uj trainee házban, amit ugy adtak át, hogy még száradnak a falak. Tök aranyos volt kaptam pokrocot, szunyogirtot, a szunyogok mégis ugy összeettek,hogy aludni sem tudtam.

APRILIS 19-22 KERALA, COCHIN, BACKWATERS


APRILIS 19-22 KERALA, COCHIN, BACKWATERS

Csütörtökön meg már utaztunk. Du. 5kor indult a vonat a főpályaudvarról, úgyhogy már jó korán el kellett menni, de bácsi pont ment be és bevitt, ami azért sokat segitett. 5 en mentünk lányok, Éva a magyar lány, egy indonéziai barátnője, akivel Ausztráliában élt együtt és aki Aiesec Indonezia President volt és különben a Fülöp-szgk.en volt gyakorlaton,most meg Szingapurban dolgozik, es ugyanaznap volt a szülinapunk, amit együtt meg is ünnepeltünk,csak ő egy évvel idősebb. –meg még volt 2 német lány, az egyikről útközben kiderült, hogy lengyelek a szülei, csak '81-ben emigráltak, terhesen,meg egy kisbabával, mentek Romaba nyaralni, aztán a német határnál már vissza se néztek. Meg másnap még csatlakozott egy francia lány, aki szintén kint volt 1 félévet Mexikóban. Szóval éjszakai alvós vonattal mentónk, itt nincsenek kusetek, de ugyanolyn különben, 3 egyik, 3 másik oldalt, meg a folyosó másik oldalán is 1 lent, 1 fent, igy 8 hely van egy részen. Jo volt az ut, csak még érdemes 9 előtt elaludni, igy lemaradok a csótányok látványáról, amik sötétben úgyis előjönnek, de ha nem látom, nem tudom. Meg nagyon mit ugysem lehet csinálni sötétben az olvasáson kivül,aludni
\u003c/span\>meg tök jól lehet. Nyilván kicsit szűkös, de mindenki hozza a saját ágyneműjét , megágyaz magának, közben folyamatosan árulnak kajákat, teat, kávét, néha jönnek a transzvesztiták, könyörgősök, jött pl. egy gyerek, aki söprögetett alattunk, aztán kért pénzt és egy kis majom volt a hátán! Nagyon édes volt, persze elég szomorú látvány, a derekához volt kötve és játszadozott a pénzzel. WC van, olyan mint nálunk, illetve a lyuk fajta, és ugye a 3 ventillátor, amivel azért vigyázni kell, mert egyszer bekapta a hajam. En mindig legfelül aludtam, azért jobban biztonságban érzem magma fent. Megérkeztünk hajnali fél 6 körül és a lányok elkezdtek alkudozni a riksásokkal, a két német már régót aitt van és nagyon megy nekik az alkudozás, vásárlásnál harmadára lealkudták a dolgokat, még nekem max. 80%-ra sikerült. Nem voltak hajlandóak addig beszállni a riksába, amig a jogsi számát meg nem adja, hogy elküldik a barátoknak, ha bármi van. 2 nappal később egy taxissal meg addig veszekedtek, amig elfogadta a 200 rupia előleget az 500 \nhelyett.Cochiba mentünk, Kerala államba, ami egy gyönyörű hely, sokkal szebb, mint Karnataka, a tengerpart és fantasztikus, meg az egész vidék züld és pálmafák és rizsmezők. Ernakulamba érkeztünk, onnan átmentünk Fort Cochinba, ami a turista rész és annyira szép volt és nyugis Bangalorhoz \nképest.Nagyon más volt, meg az épóletek is tök mások,itt hollnadok laktak és volt még zsinagoga, meg Holland palota is, meg olyan kevésbé volt indiai.Persze minden zárva volt, a szállásokrol még nem csekkolt ki senki, ezért lementünk addig a tengerpartra, ami a szomszéd utcában volt, az egész város különben egy öbölben épült nagy szigetekre, igy sok hid volt, és minden züld és \nszép.A strand elég koszos volt, de itt vannak a hires kinai halászhálók, majd látjátok képeken, nagyon érdekesen néznek ki, oriási hálók ki vannak függesztve és fogalmam sincshogy halásznak ezzel. Épp akkor hajnalban jöttek a hliacra a licitálni, nagyon érdekes volt, hozták a kosár rákoksat, amik másztak kifele a kosárbűl, mindenféle halakat, kicsti nagyot, és egy bácsi kiabált, gondolom a licitet és körülött e sok ember, aztán elvitte vki. És volt kiscápa is, 3!!\n",1]
Azért kifeküdtünk a koszos homokra, mert nagyon fáradtak voltunk és még a reggelizőhely is zárva volt, és még reggel 7kor birni lehetett a meleget, de jötek focizó gyerekek és fejbelőttek vletlenül \nminket.aztán jól elaludtunk egy fél orára, aztán mentunk szállsáért, találtunk is tök jot, elég turistahely, mert 2 utcában volt az összes hostel, étterem ,net,de jo volt a szállás, és a bácssi is tök aranyos, mesélt egy csomot merre mentünk,meg mondta, hogy voltak magyar turistai. Akkor elmentünk a gyönyörű reggelizőhelyre, jo kis backpackereknek nyugati reggeli, illetve gyümölcssaláta, de volt jeges kávé is, ami konkrétan kávé+jégkockák+tej külön és nekem kellet t megcsinálni, ez is szép kis udvarban, nagyon örültünk, mert minden tiszta volt, meg finom és annyi koszos vonatozás és undorito forgalom után tök jo volt. Aztán elindultunk, hogy megnézzók ezt a félszigetet, benyúlványt, de kezdett roppant meleg lenni. Előrször is kifosztottuk az árusokat a tengerparton, mert vegre találtuk szép dolgokat, ez I sturistás, de meg szülinapi ajándékoltam magam olyan dolgokkal, amikre már rég szükségem volt pl. kalap, szép szines kistáska, fulcsi, labkarkoto, az indiai csilingleos fajta, aztan meg vettem gyöngyöket, meg szép képeslapokat. Persz eprobaltam alkudozni, főleg igy szülinaposan,de csak minimálisan ment…utálom.aztán már az egész part tudta,, hogy másnap szülinapom van,mert összekevrtem a napokat és elfelejtettem, hogy csak harmadnap lesz, és hivtak is a tengerparti barba, hogy menjunk este oda vacsizni és csinálnak built sütit,stb, de a lányok roppant uncsik voltak végig és csak olvasni akartak, meg aludni.Megprobaltuk megnezni az ovarsi reszt, de petk volt és a zsinagogat takaritottak, a holland haz zarva volt, a muszlimokhoz,meg a dzsainakhoz sem lehetett penteken pont bemenni. Cserébe meglátogattunk egy gyömbérgyárat, rengeteg sok gyömbér száradt a napon, el is raktam egyet, fent meg lehett venni sandal szappant, mango pickleteket, ami csipos e savanyu, teat, gyomberes cuccokat és ott csinálták oket, szintén képen látni. En kozben bemetem a szembeni katolikus templomba, ahol a kapuban egy asztmas beteg lany könyörött pénzért és haja is alig volt:\n",1]
);
Aztan elmentunk kajalni egy TEAPOT nevu helyre, ahol minden teskancso volt!!!!!rengeteg fajta formaju, es minden szep kis uveg asztal, teasdoboz szk, finom angol izles,foto. Na, ott ettunk halat es ittunk gyombéres, lime-o sitalt, ami annyira csipett, hogy mézzel sem tudtam meginni.Es utána jött az ayurvéda masszázs!Hirdették mindenfele, meg nem volt olyan drága és már Bangaloreban is néztem, csak ott sehova nem lehet sehogysem eljtuni,meg drágább is, és itt 350 volt az 50 perces test, meg100 rupia a fej,arc.Teljesen meztelenre le kellett vetkozni, 3 szor megkerdeztem,de igenes ket lany masszirozott, neha egyszerre ketoldalrol, neha felvaltva meleg olajjal. Eleve tok meleg volt, de nem volt baj, nagyon jo volt az egesz es a kezdeti furcsa meztelenseg utan tok jo volt , hogz szabadonlehet fekudni, meg ulni, es ok meg nyitottak a csakrakat, finom masszazs volt, nem eros, es energiakat serkent, meg nyit, ugyanazokat a mozdulatokat csinaljak soxor. Mondjuk labon fel,le, meg \nilyenek.kb.1-2 evig tanuljak. Eva szegény kifutott már 5 perc után,a mikor mellét kezdték volna masszirozni. Utána vmi furcsa porral kellett leszedni az olajat, amit nem is kene leszedni,de igy nem lehet utcára menni, ismeros volt az illata es kerdeztem is mi az, de az angol neve alapjan nem esett le. Meg zuhany, ahol fekete szinu sampon volt, nyilvan mivel minden indiainak fekete a haja, kicsit megijedtem,hogy nem szine-ze be.Utana meg jott a Katakali dance!!!!Engem nagyon érdekelt, de a többi hulye csaj csak azért nem jött el,mertt vki azt mondta nekik hogy szar. Különben nagyon érdekes lányok voltak, mindegyikuk egy csomot utazott, élt már mindenfele és érdekeseket beszélgettünk, meg tök normálisak voltak mind, csqak ők pihenni akartak csak en meg azért játszottam, vagy buliztam,vagy zenét is hallgattam volna a hajon. Mások 10 mentke és oriasi bulikat csaptak a lakohajon, mmi meg csonben olvastunk…\n",1]
);
Szoval a Katakali tanc (ld.foto)egy tradicionális ősi szinház, dél-indiai. Ugy megy,hogy először 1,5 órán keresztül festik magukat, persze csak pasik, azt neztuk fel6tol spciáélis smikeket kapnak és mindenki olyan szinu, mint a karaktere, van piros, kek, zold, fekete, meg egy fel maszk \nnemelyikojukon.Volt aki magát festette, volt akit festettek. Aztán jott a magyarázat, hogy ez egy osi tanc, kulonbe kb. 6 oras lene az eloadas, mitologiai torteneteket adnak altalaban elo, most a Mahabharatabol volt egz resz, ezek az eposzok, mint a Bhagavad Gita, ami csak egy resze a nagynak es meg ez is több, mint iliasz es odusszeia egyben, a leghosszabb koltemenyek a vilagon. Vannak a zeneszek,akik foleg doboltak csak,jo hangosan az enekesek, akik enekelve eloadjak a tortenetet es a szineszek, akik mozognak. Roppant vices volt. Minden mozdultnak megvana jelentese, de foleg a szemuket forgatjak,meg az arcizmaikat nagyon, a kez jeleknek is, mint asuketnemaknal kulon jelentesuk van, es aztan a többi mozdulat. A bacsi bemutatott parat, pl. minden érzelemnek van megfelelo grimasza, meg betuknek,szavaknak es olyan felmondatoknak is, hogy a meh kiissza a lotuszbol a nedvet..na ezt 3 perc alatt jatsyotta vegig. Ja es meg sem szolalnak. Ezek utan elkezdodott a trtenet, ami kulonben csak egy rovi dresz volt, kb. 1 oraig adtak elo, a sminken kivul orasi jelmezekben vannak, meg oriasi parokajuk van, oirasi fejdisszel,es tenyleg felismerhetetlenek a szineszek. Siva…vagy Vsnu es feleseg Parvati volt benne, meg egy foldi harcos kiraly..papiron elore odaadtak a trtenetet, meg azt a par mondatot,amit az enes enkelet, de kulonben meg sztem eleg sok improvizacio volt benne, \nkb.5-6 evig tanulnak hogy zeneszek,szineszek legyenek, de csak mutogatnak,meg jatszanak,es csak siva szolalt meg, egy szot ismetelt mindig: Popuk!akarmi tortent ezt mondta, ha vices volt,merges,jatekos,stb. Nekem nagyon tetszett,csakdobotol ment szet a fulem,kozben oriasi vihar volt kint, itt is persze elment az aram); aram.meg gyertyak mindenhol..a fuggonyt meg 2 segito tartotta neha, de csak a szinpad felere volt eleg. Kicsit harcoltak is,meg tancoltak, meg viragesot szortak, stb. A papiroszto bacsi meg mondta nekem,hogy Dora, egy magyar lany volt naluk tanulni ezt a tancot.
//--> >Aztan megkerestem a lanyokat, vacsiztunk,paradicsomszoszos teszta volt en nem csipett!!!igaz, hogy makaroninak irtak e csigateszta volt,de ez itt normalis. 2 napja is rendeltem kebabot es ugy megorultem neki, hog vmi gyrosos cucc lesz es rantott csirkedarabok voltak osszvissz.aztan alvas…pediiiiig szulinapi partyzhattunk volna
Masnap 7kor keltunk es hajoval, illetve komppal atmentunk az egyik csatornán, 2,5!!!rupia volt a 20\perces ut, de itt is dirván nyomultak, roppat idvariatlanok a sok pasi rohan elore,mitnha penzt osztogatnanak,es ugyanugy fellokik\n\u003cspan\> \u003c/span\>a noket. Azert vicces volt az ut, 6 tinedzserfiu elottunk szivatta egymast.meg szep volt messzirol is a kisvaros. A buszpalyaudvaron talalkoztunk a francia lannyal es akkor jott a kellemes buszut, ket ora, tavolsagi, de helyi busz, a csirkes fajta, de elo allat nem volt rajta csak sok mas aru. Szerencsere volt helyunk,de leghatul, ami azt jelenti, hogy meg jobban ugralsz es komolyan a riksakban neha azt hiszem agyrazkodast kapok, leesik a mellem es a gerincem is \nfaj.DE Eva mellett ultem es egy csomot beszelgettunk, elmeselte az utjait, meghogy amikor eloszor ment Aieseckel Ausztraliaba 1 eves gyakorlatra mar el volt jegyezve es egy honappal kesobb jott utana a baratja, akivel 3,5 eve voltak egyutt es ugy terveztek, hogy Ausztralia utan osszehazasodnak. Viszont mar az elso heten talakozott valakivel, aki a masodik hetre kiderult,hogy elete szerelme, egy vekony kis hongongi srac, aki ugyan Kanadaban nottt fel, de Eva csak a szep magas pasikat szereti kulonben,megis 2 het alatt annyira egymasba szerettek, hogy mire a volegeny kijott mar nem volt mit tenni. Hiaba nem mondta el mi tortent,latszott rajta, igy a pasi elment, es egy fel evig talan nem is beszeltek, a csaladok teljesen gyaszoltak, mert mindenki szertte a sracot, minden tokelets volt vele. Szoval ez azert eleg durva, raadsul a srac csak egy toriszakos volt,es angolul sem tudott, es rengeteg penzt fizettek nyelviskolanak,hogy kapjon vizumot es kimehessen egy \n",1]
); Alleppeybe, már előre le volt foglalva a hajó, a bácsi egyesével elmotorozott minket oda és hát teljesen odavoltunk. Sosem láttunk még ilyen szép hajókat, ilyen luxusapartmant még szárazföldön sem Indiában. A "nappali" rész nyitott volt, bambuszból az egész váz, kényelmes fotelek, ágy, asztal és még tv és dvd is volt, ami ugyan nem működött, de ez a képeken nem látszik. És akkor a hajótestben volt két szép szoba, nagy franciaággyal és SZÉP fürdőszobával, amit szintén nem láttam már egy hónapja sem, igazi zuhanyrésszel, ugyhogy ezt is le kellett fotóznom. Eddig a furcsa indiai zuhanyokat fotóztam, most meg azt, hogy találtam egy normálisat. És hátula koszos konyha, ami nem azért volt ott, hogy odamenjünk És a fogadtatás, volt külön szakácsunk, meg felszolgálószemélyzet, meg kapitány, ők hárman jöttek velónk és rögtön finom hideg kókusszal fogadtak (borzasztó meleg volt különben, nagyon párás) én vettem is rögtön a fürdőruhát, amint kiértünk a vizre és nem bámulnak annyira. Ezeket "backwaters"nek hivjak, hátsó vizek, mindegy, rengeteg lagúna, pálmák, zöld növényzet, és keskeny kacskaringós viziutak, de ezzel a nagy hajóval arra nem lehetett menni sajnos, csak a fő nagy vizi uton mentónk több másik nagy lakóhajóval együtt és a parton voltak a kisfalvak, egyiknél ki is szálltunk, ld. Képek, tényleg vékony kis földsávokon termesztik a rizset és kb. Egy 2 méter széles sávnál kriketteztek'!!!Ugye itt a krikett a nemzeti sport, amit ugyan a britek vezettek be és a legnagyobb krikettezők mind a Commonwealth tagjai voltak, tehát India, Pakisztán, Ausztrália, Sri Lanka..épp most győzte le Ausztrália Sri Lankát valami nagy világbajnokségon és az újságban is csak erről irtak, meg hogy hogyan imádkoznak a templomokban a sri lankaiak,szoval a krikett itt egy vallás, állitolag nagy krikett meccseknel leáll itt az élet és tényleg minden kölyök krikettezik, de más sportot nem is igazán csinálnak. Ugye több mint egy milliárdan vannak és olimpián sosem nyernek, mig mi 10 millióan igen és ez nem csak pénzkérdés, azt mondják inkább mentalitás, nem nagyon lehet elképzelni egy indiaiat, aki naponta sok órát keményen edz és erre feladja az életét. Itt nyugisak az emberek, sokat kell küzdeniük a\n",1]
);
//-->
ever.Es aztan ott maradt es 3 evig kint volt!de csak ugy osszevissza dolgozott,meg magyarokkal volt. Mig Eva hat gondolta talan ez el fog mulni, de fel ev utan is tok odavolt, pedig nem az a fajta csaj, aki odalenne valakiert. Aztan ott eltek 1,5 evet egyutt, majd bejartak K-Azsiat, most meg Hong Kongban van a srac, Eva meg a Novartisnal volt egy evet, most meg itt lett vezeto traineebol, majd talan D-Amerikaba akar menni,majd Spo,stb.
Szóval megérkeztünk Alleppeybe, már előre le volt foglalva a hajó, a bácsi egyesével elmotorozott minket oda és hát teljesen odavoltunk. Sosem láttunk még ilyen szép hajókat, ilyen luxusapartmant még szárazföldön sem Indiában. A "nappali" rész nyitott volt, bambuszból az egész váz, kényelmes fotelek, ágy, asztal és még tv és dvd is volt, ami ugyan nem működött, de ez a képeken nem látszik. És akkor a hajótestben volt két szép szoba, nagy franciaággyal és SZÉP fürdőszobával, amit szintén nem láttam már egy hónapja sem, igazi zuhanyrésszel, ugyhogy ezt is le kellett fotóznom. Eddig a furcsa indiai zuhanyokat fotóztam, most meg azt, hogy találtam egy normálisat. És hátula koszos konyha, ami nem azért volt ott, hogy odamenjünk És a fogadtatás, volt külön szakácsunk, meg felszolgálószemélyzet, meg kapitány, ők hárman jöttek velónk és rögtön finom hideg kókusszal fogadtak (borzasztó meleg volt különben, nagyon párás) én vettem is rögtön a fürdőruhát, amint kiértünk a vizre és nem bámulnak annyira. Ezeket "backwaters"nek hivjak, hátsó vizek, mindegy, rengeteg lagúna, pálmák, zöld növényzet, és keskeny kacskaringós viziutak, de ezzel a nagy hajóval arra nem lehetett menni sajnos, csak a fő nagy vizi uton mentónk több másik nagy lakóhajóval együtt és a parton voltak a kisfalvak, egyiknél ki is szálltunk, ld. Képek, tényleg vékony kis földsávokon termesztik a rizset és kb. Egy 2 méter széles sávnál kriketteztek'!!!Ugye itt a krikett a nemzeti sport, amit ugyan a britek vezettek be és a legnagyobb krikettezők mind a Commonwealth tagjai voltak, tehát India, Pakisztán, Ausztrália, Sri Lanka..épp most győzte le Ausztrália Sri Lankát valami nagy világbajnokségon és az újságban is csak erről irtak, meg hogy hogyan imádkoznak a templomokban a sri lankaiak,szoval a krikett itt egy vallás, állitolag nagy krikett meccseknel leáll itt az élet és tényleg minden kölyök krikettezik, de más sportot nem is igazán csinálnak. Ugye több mint egy milliárdan vannak és olimpián sosem nyernek, mig mi 10 millióan igen és ez nem csak pénzkérdés, azt mondják inkább mentalitás, nem nagyon lehet elképzelni egy indiaiat, aki naponta sok órát keményen edz és erre feladja az életét. Itt nyugisak az emberek, sokat kell küzdeniük a
\u003c/span\>megélhetésért, de ha az megvan nem problémáznak tovább mint mi a sok lelki, munkahelyi, családi problémákkal, egyedüllét,stb, itt senki sincs egyedül szinte a kollektivista kultúra miatt és mivel nagyon sokan spirituálisan élnek, egész életükben keresik életük értelmét, sokat foglalkoznak lelki dolgokkal és ezért ennyire fontos itt a vallás és általában tök mindegy melyik, kivéve a fundamentalistáat mindegyiket elfogadja mindenki és nem számit annyira melyiket is választod, mert ugyanoda vezet, viszont a vallástalanságot nagyon furcsának tartják. Szinttől függ és személytől, van akinek elég néha elmennnia templomba és áldozni valamelyik istennek,a másik véglet meg a guru, aki egész életlt arra szánja, hogy spiritualizálódik és személyesen keresi a hitét és ők van hogy valamelyik hindu istennek a gurujai, de nem tartoznak egyik valláshoz sem, illetve mindegyikhez, itt ugyanugy olvassák a Bibliát, a Koránt (ma majdnem vettem egyet,de rájöttem inkább magyarul olvasnám, mint angolul), mindegyik vallás alapitoja egy próféta volt, aki sok okos és jó dolgot mondott és példát mutatott. Persze több mint 80% hindu, és fontos nekik, de valahogy más nekem ez a hinduizmus a rengeteg istenével, mint a többi vallás. Hiába tanulja az ember ezt a sok istent, annyira érthetetlen számomra és soxor itt annyi minden ellentmondásos. Ezért mondják, hogy itt megtalálsz mindent és annak az ellenkezőjét is. Majd irok az esküvőről és ott a legjobban kijön ez. De pl. a főnököm ü roppant kritikusan néz mindent, hiába indiai és hát ő elég jól ismeri az emberek helyzetét, és ő azt mondja, hogy nagyon hipokraták. Borzasztó konzervativak, illetve prűdek, nem tudom olvastátok-e az indexen is irták, hogy Richard Gere egy AIDS ellenes kampány alatt megpuszilt egy hires indiai sztárt (aki különben BigBrothertől lett hires)Shilpat nyilvánosan bűn, aminek hatására egy pár városban teljes botrány tört ki és az emberek randaliroztak az utcán, asszem meg is haltak páran. Azót amég mindig ez a téma, szegény Richard. Aki nyilván direct csinálta, mert csinált már más\n",1]
);
//-->
megélhetésért, de ha az megvan nem problémáznak tovább mint mi a sok lelki, munkahelyi, családi problémákkal, egyedüllét,stb, itt senki sincs egyedül szinte a kollektivista kultúra miatt és mivel nagyon sokan spirituálisan élnek, egész életükben keresik életük értelmét, sokat foglalkoznak lelki dolgokkal és ezért ennyire fontos itt a vallás és általában tök mindegy melyik, kivéve a fundamentalistáat mindegyiket elfogadja mindenki és nem számit annyira melyiket is választod, mert ugyanoda vezet, viszont a vallástalanságot nagyon furcsának tartják. Szinttől függ és személytől, van akinek elég néha elmennnia templomba és áldozni valamelyik istennek,a másik véglet meg a guru, aki egész életlt arra szánja, hogy spiritualizálódik és személyesen keresi a hitét és ők van hogy valamelyik hindu istennek a gurujai, de nem tartoznak egyik valláshoz sem, illetve mindegyikhez, itt ugyanugy olvassák a Bibliát, a Koránt (ma majdnem vettem egyet,de rájöttem inkább magyarul olvasnám, mint angolul), mindegyik vallás alapitoja egy próféta volt, aki sok okos és jó dolgot mondott és példát mutatott. Persze több mint 80% hindu, és fontos nekik, de valahogy más nekem ez a hinduizmus a rengeteg istenével, mint a többi vallás. Hiába tanulja az ember ezt a sok istent, annyira érthetetlen számomra és soxor itt annyi minden ellentmondásos. Ezért mondják, hogy itt megtalálsz mindent és annak az ellenkezőjét is. Majd irok az esküvőről és ott a legjobban kijön ez. De pl. a főnököm ü roppant kritikusan néz mindent, hiába indiai és hát ő elég jól ismeri az emberek helyzetét, és ő azt mondja, hogy nagyon hipokraták. Borzasztó konzervativak, illetve prűdek, nem tudom olvastátok-e az indexen is irták, hogy Richard Gere egy AIDS ellenes kampány alatt megpuszilt egy hires indiai sztárt (aki különben BigBrothertől lett hires)Shilpat nyilvánosan bűn, aminek hatására egy pár városban teljes botrány tört ki és az emberek randaliroztak az utcán, asszem meg is haltak páran. Azót amég mindig ez a téma, szegény Richard. Aki nyilván direct csinálta, mert csinált már más
\u003c/span\>botrányos dolgokat is hogy figyelmet szerezzen a kampányának, szóval azóta már bocsánatot kért, ha bárkit is megbántott és persze minden újság erről ir, hogy micsoda szégyen, meg hogy kinek van igaza. Szóval ekkora konzervativizmus mellett Indiában a világon második legmagasabb a HIV fertőzöttek aránya. Nem számban, hanem %-ban. Mivel elméletileg házasság előtt még csak nem is nagyon találkoznak, ugy tűnik sok a házasságtörés mindkélt részről,mert ugye itt mindenki házas, de erről persze senki nem beszél és a lányok tényleg konzervativak a fiúk meg ényleg tapasztalatlanok.\n\u003c/font\>\u003c/p\>\n\u003cp style\u003d\"margin:0in 0in 0pt;text-align:justify\"\>\u003cfont face\u003d\"Times New Roman\"\>Ott tartottam, hogy pihengettünk a szép kis hajónkon, és a főcsatornán mentünk, falvak mellett haladva és egyszercsak borzasztó hangos indiai zene jött valahonnan, majd a crazy frog és kiderült, hogy párszár méterenként vannak kihangositók és onnan szórakoztatják a népet, aminek mi nyilván nem nagyon örültünk. Vicces volt a romantikus hajóúton crazy frogot hallgatni ezerrel. Olvasgattunk, néztük a tájat, aztán jött egy óriási vihar, az esőről szerencsérepont lemaradtunk,de fekete ég, nagy szél, lebegő pálmafák, fodros viz, gyönyörű volt. Kaptunk 3szor kaját, finom ebédet és vacsit, halat és olyan szószt, ami vegre édes volt és nem \ncsipős.Aztán 7 előtt megálltunk, kikötöttük magunkat egy fához, ami éjjerl elég ijesztő hangokat adott ki, egy páran még egy helyi bácsival körbecsonakáztunk, ami durván labilis volt, nem is mozddultunk meg benne és akkor belenyúltam a vizbe és komolyan forró volt, fürdőviz hőmérséklet. Sajnos a lányok nagyon uncsik voltak, mert ezeken a lakohajokon a tobbi trainee mindig oriasikat partyzott, emrt volt zene, minden, vagy a másik jo ha valaki mondjuk naszutra jön, mert tényleg ennél romantikusoabbat és szebbet kitalálni sem lehet, de ok meg csak játszani sem akartak, nemhogy bulizni,mind ült és olvasott én meg tökre unatkoztam, meg kezdtem szarul érezni magam, mert másnap volt a szülinap és szerintem aznapra erveztek valamit, mert mondták ,hogy ne aludjak, nem tudom miért,de itt mindig éjfélkor felköszönteni a szokás, de már 11kor mindenki elaludt. Eva kint aludt a matracon és felszerelt magának egy szónyoghálót, éjjel kijöttem és olyan gyönyörű volt minden, ő mint egy királykisasszony, szentjánosbogarak mindenfele, hajnali rózsaszin, meg a többi hajó. De este sikitoztunk egy párat, mert állandoan furcsa hangok jöttek a part felől és hát nyitott volt az egész, bármi bármikor bemászhatott. Bent nagyon meleg volt, de végülis ott aludtunk.\n",1]
);
//-->
botrányos dolgokat is hogy figyelmet szerezzen a kampányának, szóval azóta már bocsánatot kért, ha bárkit is megbántott és persze minden újság erről ir, hogy micsoda szégyen, meg hogy kinek van igaza. Szóval ekkora konzervativizmus mellett Indiában a világon második legmagasabb a HIV fertőzöttek aránya. Nem számban, hanem %-ban. Mivel elméletileg házasság előtt még csak nem is nagyon találkoznak, ugy tűnik sok a házasságtörés mindkélt részről,mert ugye itt mindenki házas, de erről persze senki nem beszél és a lányok tényleg konzervativak a fiúk meg ényleg tapasztalatlanok.
Ott tartottam, hogy pihengettünk a szép kis hajónkon, és a főcsatornán mentünk, falvak mellett haladva és egyszercsak borzasztó hangos indiai zene jött valahonnan, majd a crazy frog és kiderült, hogy párszász méterenként vannak kihangositók és onnan szórakoztatják a népet, aminek mi nyilván nem nagyon örültünk. Vicces volt a romantikus hajóúton crazy frogot hallgatni ezerrel. Olvasgattunk, néztük a tájat, aztán jött egy óriási vihar, az esőről szerencsérepont lemaradtunk,de fekete ég, nagy szél, lebegő pálmafák, fodros viz, gyönyörű volt. Kaptunk 3szor kaját, finom ebédet és vacsit, halat és olyan szószt, ami vegre édes volt és nem csipős.Aztán 7 előtt megálltunk, kikötöttük magunkat egy fához, ami éjjerl elég ijesztő hangokat adott ki, egy páran még egy helyi bácsival körbecsonakáztunk, ami durván labilis volt, nem is mozddultunk meg benne és akkor belenyúltam a vizbe és komolyan forró volt, fürdőviz hőmérséklet. Sajnos a lányok nagyon uncsik voltak, mert ezeken a lakohajokon a tobbi trainee mindig oriasikat partyzott, emrt volt zene, minden, vagy a másik jo ha valaki mondjuk naszutra jön, mert tényleg ennél romantikusoabbat és szebbet kitalálni sem lehet, de ok meg csak játszani sem akartak, nemhogy bulizni,mind ült és olvasott én meg tökre unatkoztam, meg kezdtem szarul érezni magam, mert másnap volt a szülinap és szerintem aznapra erveztek valamit, mert mondták ,hogy ne aludjak, nem tudom miért,de itt mindig éjfélkor felköszönteni a szokás, de már 11kor mindenki elaludt. Eva kint aludt a matracon és felszerelt magának egy szónyoghálót, éjjel kijöttem és olyan gyönyörű volt minden, ő mint egy királykisasszony, szentjánosbogarak mindenfele, hajnali rózsaszin, meg a többi hajó. De este sikitoztunk egy párat, mert állandoan furcsa hangok jöttek a part felől és hát nyitott volt az egész, bármi bármikor bemászhatott. Bent nagyon meleg volt, de végülis ott aludtunk. A malajziai lánynak is aznap volt a szülinapja, 26…ugye irtam már róla? Es mire kijottem a zuhanybol várt a szép reggeli, tojás, meg toast,meg gyümölcs és 2 torta!Ugyan láttam már előtte is,de tök rendesek, hogy szerveztek nekünk két tortát, igaz, hogy az indiai fajtát, ami borzasztóan édes cukros krémes, nem nagyon ehető,de rajta volt a nevünk, meg minden és itt az aszokás, hogy egymásra illetve az ünnepeltre kenik a tortakrémet,de sajna én nem indiaiakkal voltam igy csak kicsit kentek össze. Meg kaptam eg yképeslapot,meg egy karkötőt is ÉVától, tök rendes volt,hogy gondolt rám. Még egy kicsit mentünk és 9körül visszaértünk a kikötőbe,\nsajnos.Szoval nászút ide!!!\u003c/font\>\u003c/p\>\n\u003cp style\u003d\"margin:0in 0in 0pt\"\>\u003cfont face\u003d\"Times New Roman\"\>Akkor aztán kellett jókat veszekedni egy taxisofőrrel, akinek olyan kocsija volt, mint Kubában, mert márnincs szezon, 1000 rupiaert vitt el egy másfél orányira lévő strandra+a vonathoz utána, meg megvárt egész nap \nminket.Kicsit szűkös volt, olyan kubai régi kocsija volt ld.foto, de a strand gyönyörű volt. Nem is gondoltam ,hogy Indiában van ilyen gyönyörű strand ld. Foto, csak a tenger szine miatt volt más a karibinál, meghát a nagy hátránya, hogy kicsit koszos volt, kicsit szemetes ésa helyiek odaszartak mindig..már \nbocs.Éve total kiakadt, mondjuk ő nem is akart Indiába menni, de total kiaakdt, hogy ilyen gyönyörű az ország és összekoszolják,szemetelik és ez tényleg mentalitás meg nevelés kérdése, de nincs is hova szemetelni. Ők bent ugráltak 1 órát a tengerben, de én hamar kijöttem, mivel megint akkorák voltak a hullámok, hogy rögtön elsodortak és hát kint állt a közönség. Na a nap végére ezen is total kiakadtak a lányok, ott ordibáltak, a sok srácra, hogy uck off, meg menjenek innen,,,különben csak messziről nézegettek és csak a bikini miatt, de poloban is ugyanugy, közel csak néha jött valamelyik, aki aztán jol el is lett \n",1]
);
//-->

Ápr.22.vasárnap – kispanka borzasztó öregnek érzi magát, 25 lett és egyedül van,messze

A malajziai lánynak is aznap volt a szülinapja, 26…ugye irtam már róla? Es mire kijottem a zuhanybol várt a szép reggeli, tojás, meg toast,meg gyümölcs és 2 torta!Ugyan láttam már előtte is,de tök rendesek, hogy szerveztek nekünk két tortát, igaz, hogy az indiai fajtát, ami borzasztóan édes cukros krémes, nem nagyon ehető,de rajta volt a nevünk, meg minden és itt az aszokás, hogy egymásra illetve az ünnepeltre kenik a tortakrémet,de sajna én nem indiaiakkal voltam igy csak kicsit kentek össze. Meg kaptam eg yképeslapot,meg egy karkötőt is ÉVától, tök rendes volt,hogy gondolt rám. Még egy kicsit mentünk és 9körül visszaértünk a kikötőbe, sajnos.Szoval nászút ide!!!
Akkor aztán kellett jókat veszekedni egy taxisofőrrel, akinek olyan kocsija volt, mint Kubában, mert márnincs szezon, 1000 rupiaert vitt el egy másfél orányira lévő strandra+a vonathoz utána, meg megvárt egész nap minket.Kicsit szűkös volt, olyan kubai régi kocsija volt ld.foto, de a strand gyönyörű volt. Nem is gondoltam ,hogy Indiában van ilyen gyönyörű strand ld. Foto, csak a tenger szine miatt volt más a karibinál, meghát a nagy hátránya, hogy kicsit koszos volt, kicsit szemetes ésa helyiek odaszartak mindig..már bocs.Éve total kiakadt, mondjuk ő nem is akart Indiába menni, de total kiaakdt, hogy ilyen gyönyörű az ország és összekoszolják,szemetelik és ez tényleg mentalitás meg nevelés kérdése, de nincs is hova szemetelni. Ők bent ugráltak 1 órát a tengerben, de én hamar kijöttem, mivel megint akkorák voltak a hullámok, hogy rögtön elsodortak és hát kint állt a közönség. Na a nap végére ezen is total kiakadtak a lányok, ott ordibáltak, a sok srácra, hogy uck off, meg menjenek innen,,,különben csak messziről nézegettek és csak a bikini miatt, de poloban is ugyanugy, közel csak néha jött valamelyik, aki aztán jol el is lett
\u003c/p\>\n\u003cp style\u003d\"margin:0in 0in 0pt;text-align:justify\"\>\u003cfont face\u003d\"Times New Roman\"\>A vonaton kint az ajtűnál van egy lista mindenkinek a nevével, vagy legalábbis ahhoz hasonlóval, aztán ment az üzletelés ki hova feküdjön. Hazafelé is lányok továbbra is olvastak, perszeén is, találtam jó\n\u003cspan\> \u003c/span\>kis Coelho könyvet meg a Holy cowt.s\u003c/font\>\u003c/p\>\n\u003cp style\u003d\"margin:0in 0in 0pt\"\>\u003cfont face\u003d\"Times New Roman\"\> \u003c/font\>\u003c/p\>\n\u003cp style\u003d\"margin:0in 0in 0pt\"\>\u003cfont face\u003d\"Times New Roman\"\> \u003c/font\>\u003c/p\>\n\u003cp style\u003d\"margin:0in 0in 0pt\"\>\u003cfont face\u003d\"Times New Roman\"\>Sajnos hajnali \u003cspan lang\u003d\"HU\"\>4-kor érkeztünk meg Bangaloreba, ami csak azért volt rossz, mert 6 előtt dupla árért mennek a riksások és hát én sima áron is kb. 100 rupianzira lakom a fő vonatállomástól. Ugyhogy fogtam magam és leültem\n\u003cspan\> \u003c/span\>a buszpályaudvarra, ami a vonattal szemben van és meglepő módon nagy élet volt már ilyenkor. Mentek az emberek a munkába, cégekhez,stb. Szóval leültem, megreggeliztem és kb.40 perc múlva indult is egy busz arrafele ahol lakom. Nem mondom, hogy nem néztek furcsán rám, de azért nem annyira és legalább láttam hajnali Bangaloret is, bár ezekkel az éjszakai vonat és buszutakkal már többször láttam, mint Pestet. Es ilzenkor hajnalban nagyon jó,mert annyira nincs még forgalom, hogy kb. 20 perc alatt megtette a különben 1,5 órás utat. Persze aztán nem vitt ám oda ahova kellett volna és akkor szereztem egy riksát, aki végigpanaszkodott, hogy milyen rossz az út és kb. 20 perccel a ház előtt kirakott,hogy ő nem megy tovább. Hát jól ki is akadtam és nem is fizettem neki többet. Röhejes ilyen helyen lakni, hogy még egy riksás sem hajlandó elmenni, amikor tök szépek a házak és hosszú évek óta nem képesek megcsinálni az utakat. A főnök emiatt nem is fizette be a házadót, amikor jöttek érte, mert hogy mire fizessen, ha nem csinálnak semmit. Különben állitólag vagy 70% nem fizet adót és hát nincs is alapellátás. Az ember azt hinné,hogy van, mert Nehru alatt eléggé szocialista volt minden és annyit beszélnek itt a szegénykről, meg hogy nem éheznek, meg nagy a nyomor, de az alapdolgok megvannak, erre kiderül, hogy nincs sem orvosi ellátás, sem iskola, az Abhi sulijában, ami ugyan privát és tök drága, minden gyereknek Reebok cipője kell hogy legyen,mert ilyen megállapodást kötöttek a \n",1]
);
//-->
küldve.Azért tényleg zavaró, hogy ülsz a strandon és egy csoport, mondjuk 10 srác bámul, meg voltak fotozok is..az öreg bácsik simán közelről is bámultak.főleg amiko a lengyel lány átöltözött. Szegény sofőr hiába akrt 500 előleget, a német csajoktől csak 200at tudott kiharcolni, egyikuk sem bizott a másikban, hogy elmegy a pénzzel. Elvitt mindet még kajálni, ahol elég szörnyen bántak velünk, nem tudni, hogy csak azért mert külföldiek, vagy azért mert nők, bármit kértünk nem volt, meg durván kinéztek,de még zuhanyozni is elmentünk. Igy is szétizzadtunk a vonatúton.
A vonaton kint az ajtűnál van egy lista mindenkinek a nevével, vagy legalábbis ahhoz hasonlóval, aztán ment az üzletelés ki hova feküdjön. Hazafelé is lányok továbbra is olvastak, perszeén is, találtam jó kis Coelho könyvet meg a Holy cowt.