Incredible India!(mint ahogy az ország hivatalosan reklámozza magát a turisták vonzására). És tényleg az, mind rossz, mind jó értelemben. Amig a reklám gyönyörű helyszineket, fürdő elefántokat, Taj Mahalt és szines ételeket mutat, India sok minden másról is szól, amit egy TV reklámban nem is lehet bemutatni. És ezek tényleg hihetetlen dolgok. „Expect the unexpected!”Ez a mottója az idelátogató külföldieknek és ez igy van.
Itt minden nap ér olyan élmény, látsz vagy hallasz valamit, amit álmodban sem képzeltél volna és mindennek az ellenkezőjét is meg lehet tapasztalni.
De mi mást várhatnál egy olyan kultúrától, ahol 330 millió istenben hisznek; 18 hivatalos nyelv van, de több százat használnak; több mint egy milliárdan vannak és mindegyik megye olyan, mint egy külön ország; 8-9%-os az évi GDP növekedésük, mégis az emberek két harmada a szegénységi szint alatt él; 60 éve eltörölték a kasztrendszert, de házasságot legtöbben csak kaszton belülivel kötnek, anélkül, hogy a fiatalok találkoznának egymással és csak miután kikérték az asztrológus véleményét; egy embernek képtelenség átkelni az úton olyan kaotikus a forgalom, de az út közepén fekvő tehén senkit nem zavar .
Mielőtt Rátok zúditanám eddigi élményeimet, egy kis bevezető illetve izelitő Indiáról, egy – két furcsa, sokkoló dologról, kizárólag a saját szemszögemből, mert Indiát mindenki máshogy éli meg.
Eleinte nehéz volt megszokni az evési és tisztálkodási szokásokat. Itt délen mindenki kézzel eszik, kizárólag jobb kézzel, mert a balt – WC papir hiján – másra használják. Nem olyan könnyű kézzel enni, egyrészt mert forró, másrészt mert a rizst zöldségszósszal keverik össze (ez itt a mindennapi főétel) és nem annyira szilárd, hogy kézzel meg tudjuk enni. Persze mindent meg lehet tanulni és minden étkezdében van csap, vagy simán a fémtányérba öntik evés után a vizet és igy mosnak kezet.
A fürdőszobában minden egyben van, a mosdó, ha van; a lyuk a földben, ami a WC és egy csap mellette; valamint zuhany helyett két csap és mellette a vödör. Először 1 órámba telt megmosakodni és hajat mosni, fogalmam sem volt, hogy csináljam. Meleg viz nem nagyon van, de nem is kell, a nagy vödörben van egy kisebb, abból kell magadra öntögetni a vizet. Hidegebb vidékeken kondérban tűzifával forralják a vizet. A lyuk WC pedig lehet, hogy furcsa nekünk, de egyrészt sokkal praktikusabb, másrészt itt Indiában sokkal higiénikusabb, mivel semmid semmihez nem ér hozzá. A WC papir hiányáról meg csak annyit, hogy az indiaiak elég koszosnak tartják a mi szokásunkat, hogy nem mosakszunk meg utána. Persze lehet kapni boltokban, csak ők nem használják.
A párválasztás is elég hihetetlenül működik. Voltam egy-két esküvőn és még a modern godolkodású, IT szektorban dolgozó fiatalok is kaszt, horoszkóp és szülők választása alapján házasodnak. Csak az esküvő előtt találkoznak, még most is a menyasszony családja fizeti a sok milliós költséget, általában 500 – 1000 vendég van és több napig tart a sok ceremónia.
Legnehezebb a közlekedés. Számomra nagyjából lehetetlen, mivel se motorom, se autóm, se scooterem, se rikshám, se robogóm. Messze is lakom és általában 2 óráig tart a 15 km-es távot megtenni. A buszok össze-vissza járnak, nem nagyon lehet kideriteni mikor melyik hova megy, főleg mivel kannadául van ráirva a száma is, amit csak az itteniek tudnak elolvasni. Általában próba szerencse alapon pár hónap alatt meg lehet tanulni és talán egyre kevesebbet kell gyalogolniJ De akkora a tömeg és a meleg és a zötykölődés, hogy nagyon jól kell lenni, hogy túl lehessen élni egy 1 órás utat. A buszok roppant régiek, szakadtak, icipici ülések vannak, a nők elül, férfiak hátul, óriási rohanás és harc folyik a felszállásnál a helyekért, nemhogy nem engedik előre a nőket, de arréb is löknek és nem lehet se levegőt kapni se kilátni, mivel nem európai emberek méreteire lettek mintázva. Azért néha elég vicces, zene is van és az ellenőr, aki a buszon utazik és táv szerint adja a jegyet, a egnagyobb tömegen is át tudja verekedni magát. Viszont nagy előnye, hogy olcsó. Az ilyen kintlakóknak, mint én, nagyjából tizszer olcsóbb, mint a riksha.
A rikshát, ami a tipikus ázsiai közlekedő eszköz itt autonak (illetve „ótó”) hivják és szerintem évek alatt lehet elsajátitandó művészet a kezelésük. Legtöbbször alludozni kell velük, elég csúnyán, nekünk fehéreknek. Alapvetően taxi méterrel kéne működniük, de minket csak fix, vagyis jóval magasabb árért akarnak elvinni, ha meg méterórával, akkor nagy kerülőket tesznek, úgysem tudjuk, hol vagyunk, mivel legtöbb út egyirányú. Az hogy elvisz-e teljesen random működik, sokszor csak a 8-10. akar elmenni oda, ahova el kell jutnod. Sosem értettem miért, hisz kifizetem, de ha túl közel van, nem éri meg nekik, ha meg túl messze, szintén nem. (Én az utóbbi kategóriába tartozom. Nálunk olyan rosszak az utak, hogy volt hogy kiraktak útközben – ha egyáltalán eljönnek idáig – és az utolsó 15 percet gyalog kellett megtennem). Hivatalosan este 10, de gyakorlatilag sötétedés, vagyis este 7 után 1,5x-os áron dolgoznak, éjfél után meg dupláért. Ha dolgoznak. Mivel hozzám még nappal sem nagyon akarnak elmenni, ha valami programom van, kénytelen vagyok találni valakit, aki befogd éjszakára, hogy aztán hajnali 6kor felkeljek és 8ra hazaérjek.
Eleinte próbálkoztam gyalog, hisz az a legolcsóbb, de lehetetlen. Járdák nincsenek, ha vannak, óriási lyukakkal tele, ami a 1,5 méterrel lejjebb lévő csatornába vezetnek, ahol a patkányok laknak. Útszélén roppant veszélyes menni, mert a teheneket kikerülik, de az embereket csak ledudálják. Meg nagyon messze van minden. Nappal meleg, éjjel sötét.
Motoron a legjobb, persze csak hátul ülve. Még mindig nem hiszem, hogy képes lennék akárcsak kocsit is vezetni ebben a forgalomban. És nem a baloldali közlekedés miatt, azt hamar meg lehet szokni, hanema teljes káosz miatt, ami az utakon van. Még mindig rejtély számomra, mik az iratlan szabályok, mert azirottakat senki nem tartja be. A fő szabály a dudálás. Nem a hangzavar növeléséért teszik – bár kivülről úgy tűnik – csak jelzik az előttük haladó valaminek, hogy jönnek. Mivel tükröt általában nem használnak, csak mennek előre dudálnak és ha egy nagyobb mögöttük dudál lehúzódnak egy kicsit. Persze nem mindenki. De itt is a nagyobb erősebb elve győz. Tehát vannak a buszok, teherautók, útépitő gépek, utánuk jönnek a kisbuszok, aminek a VW-es változatából itt rengeteg van, majd az autók, majd a riksák, majd a biciriksák, majd a motorok, kisebb motorok, scooterek, biciklik és gyalogosok. Tehát általában kisebb enged nagyobbnak, de kisebbnek sokkal jobb dolga van, mert a dugókban mind előre tudnak szlalomozni a nagyobbak között. Igy a riksaban ülő szerencsétlen arcába jön a gáz az előtte, mellete, közötte lévő másik riksától, motortól, autótól.
Nagyon konzervativak, nem lehet, csak hosszabb ujjú pólóban lenni, meg hosszú nadrágban, száriban és a nagy kendőnek mindennek a tetején takarnia kell a dolgokat, mert egy kivillanó váll, vagy a mellnek látható formája túl sok tekintetet vonz. Persze én akárhogy öltözök mindenhogy fehér és szőke vagyok, churidában, ami a helyi ruha, elég furcsán néznek rám. Különben nem nagyon értem, mert a száriban, ami egy top és egy 5 méter széles anyag körbecsavarva, kint van az egész hasuk, hátuk, derekuk. Rengeteg fajta szári van és gyönyörűek, hihetetlen milyen fantáziájuk van az anyaggyárosoknakJSzinek, minták, formák annyiféle kombinációja, amit nálunk el sem tudnánk képzelni. A nők haja mind fekete és nagyon hosszú, általában befonva. Szines porból pötty a homlok közepén, rengeteg karkötő ruha szinétől függően, láblánc, lábgyűrű, orrpiercing, meg fülbevaló, minél több arany, annál jobb. Sajnos nyári rihát egyáltalán nem lehet hordani, igy sülök eléggé. De a modernebb lányok az esti szórakozóhelyeken olyan miniben vannak, hogy még én sem vennék fel olyat. Állitólag ezt csak pár éve kezdték el és csak a nagyvárosokban.
Hát elég nagy a mocsok, szemét, szennyviz,stb. Előfordul, hogy be kell fognod az orrod a csatorna mellett elhaladva, ahova jobb nem nézni, csapvizet nem szabad inni. De a szemét a legdurvább, mindenhol, mindenhová szemetlenk mindenféle szemetet. Nem is nagyon van szemetes sehol, de akkor is, gyerek felnőtt, a műanyagtól kezdve a kókuszig, amint megevtt valamit, csak úgy eldobja akárhova. Néha még a tanultabbak is. Ugyanilyen undoritó, hogy elég normális a köpködés meg a böfögés. Sokan bételt rágnak és ezért köpködnek pirosakat, de legtöbben csak úgy krákognak és köpködnek, akárhol és akárki előtt. A böfögés meg tök normális dolog, főleg kajahelyeken, úgyhogy gyakran elegy az étvágyam. Na meg az orrtúrás. Főleg a riksások, egyik keze a dudán folyamatosan, másik az orrában. Meg a pasik az utcán pisilnek, a gyerekeket az utcán leguggoltatják és csak végezzék a dolgukat és nőt is láttam már utcaszélen guggolni. De nincs is nyilvános WC, úgyhogy ez kényszerből is történik.
Nagyon barátságosak, rögtön meghivnak, befogadnak az otthonukba, degeszre etetnek, az egyetlen ágyon altatnak, ők a földön. Állandóan leállitanak az utcán, sokszor gyerekek és csak annyit kédeznek, hogy „What is your name?” meg „Which country?” aztán kezet fognak és elmennek. A nevemet sosem értik meg, nem tudom felfogni miért, azt hittem nincs ennél egyszerűbb, az országnál meg csak annyit mondok Európa. Felesleges magyarázkodni, mert fogalmuk sincs Magyarországról.
Nagyon furcsa a társadalom. Nemcsak kasztok szerint van felosztva, hanem hely, nyelv, társadalmi osztály, törzs és rengeteg más szerint. Vannak alsó kasztból gazdagok, meg forditva, de azért még mindig csak az érinthetetlenek takaritják az utcákat, az özvegyek ki vannak közösitve, a fogyatékosokat átok sújtotta, a transzvesztitáknak varázslatos erejük van. Ezek a száriban sétáló férfiak évszázadok óta a társadalom peremén élnek, nőknek tartják magukat és minden évben hagyományos fesztiváljuk van, ahol Krisna özvegyeként beöltöznek. Az NGOk velük is dolgoznak, mert nincs lehetőségük munkát kapni. Koldulnak és ha nem adsz semmit átkokat szórnak rád. Emiatt meg is lepődtem, miért öltöztetik a szoszéd kisfiút lányruhába és miért van hosszú copfja (nem hittem el, hogy fiú, amig meg nem mutatták, hogy ténylegJ), egy rokon kislány meg rövid hajjal nadrágban, ami itt a kislányoknál sosem fordul elő. A kisfiúnak 3 nővére van és valószinűleg nincs pénzük fiu ruhára, a kislánynak meg egy nővére van és a szülők fiút szerettek volna.
A vallásnak mindenhol nagy szerepe, lépten nyomon beleütközünk a hétköznapi életben olyan szokásokba, amik a hinduizusból erednek. Minden nagy eseménynél Pooja-t tartanak, amikor jönnek a papok, gyümölcs és virágáldozatokat ajánlanak, mormogják a mantrákat, a kliens pedig fizet. Egy házszentelésnél például égőkkel feldiszitik az egész házat, minden ismerőst meghivnak ebédre, a papok pedig kifüstölik házat, vagyis tüzet raknak bent és ott tartják az áldozatot.
A vizhiányon kivül még nagy probléma az áramhiány. Teljesen normális a napi áramszünet és nyáron, az utóbbi időben volt, hogy 3 napra is elment, pedig ez egy óriási IT város, és hát elég bosszantó, amikor az ember dolgozna.
Bangalore tényleg IT központ, egész Indiából jönnek ide a fiatalok dolgozni, én ebből sajna kimaradtam, ugyhogy nem láttam az óriási cégeket, ahol van, hogy csak egy évben 14 000 új alkalmazottat vesznek fel. Viszont sok trainee iylen helyen dolgozik és hát a munkamorál ott sem jobb. Mindig teáznak, beszélgetnek, nagyon sokáig bent vannak, de annyira nem hatékényan dolgoznak, hogy sokkal tovább tart minden. Az NGOkat nem nagyon értem, én úgy látom, hogy senki nem csinál semmit, mégis az évi jelentésekben nagyon sokat elértek. Persze jobb igy, nem rohangálnak és idegeskednek, ugyanoda eljutnak, csak tovább fognak élniJ Nálunk is megvan a délelőtti és a 4 órai teázás meg közben az ebéd, igy a 8 órából nem sok marad.
A férfi – nő kapcsolatot még mindig nem sikerült megértenem, mert mindenki mást mond, meg annak az ellenkezőjét is. Ugye a lányok konzervativak, meg szervezett házasság van, igy a fiatalok nem igazán találkoznak, nem véletlen, hogy annyi pasi mászkál kézenfogva, ami itt teljesen normális és nem is melegek. Mégis van aki azt ondja, hogy ez csak egy része a társadalomnak és vannak könnyűvérű lányok. Nem tudom mit értenek ezalatt, mindenesetre egy indiai lányt ismerek, akinek van európai pasija. A fiúk meg állitólag elég tapasztalatlanok, de nagyon gyorsan tanulnak. A nőket nem igazán engedik előre, sőt, a férfi mindig hamarabb kap enni, ágyon alhat, ilyenek. A házasságok mégis örökre tartanak és gyakran boldogok is. Azt mondják nálunk először a szerelem, aztán házasság (meg a válás), náluk először a házasság aztán a szerelem. Mégis a legnagyobb botrányz Richard Gere nyilvános arcra puszija váltotta ki, amit egy hires indiai szinésznőnek adott az AIDS ellenes kampánya közben. Sokan az utcára mentek tiltakozni, de az újságok szerint ez szégyen és csak a fundamentalista bigottok csinálják ezt és a „templomszolga” lányokról, akik végülis szexrabszolgák, nem szól senki.
Elég vicces ez a soknyelvűség, főleg itt délen, csak a házamban beszélnek angolul, kannadául, mayalamul, hindiül. De előfordul még a tamil, telugu is. Legtöbb gyerek is sok nyelvet beszél és általában 3-on nyelven tanul az iskolában.
A babona és a hiedelmek mindenhova kiterjednek. Mindenkiből lehet isten, főleg a filmsztárokból, akik óriási népszerűségnek örvendenek. Nem véletlen egy 1 milliárdos országban. Rajkumar,a hires kannada szinész 1 éve halt meg, akkor gyújtogattak az utcán, most meg mauzóleumot épitenek neki. Az unokája 1. szülinapját egy luxushotelban tartották több száz résztvevővel, ahova el is akart vinni egy barátom, mert az apa legjobb barátja.
A csótányok rohangálnak mindenfele, vonaton, utcán, a házunkban, de főleg éjjel. Még mindig nem tudtam megszokni őket. Az indiaiakat nem zavarja, csak hagyják őket futkosni, a lányok meg azzal viccelődtek, hogy levest csinálnak belőlük és megeszik ebédreJ Patkányt még csak párszor láttam, de sikoltozás és ugrálás lett belőle. Sajnos monszunkor mind kijönnek majd ezek az állatok a relytekhelyeikről. Varjúból is nagyon sok van és simán közel sétálnak. De láttam szép állatokat is, például a hegyekben, meg a templovárosoknál csak úgy ugrálnak a majmok mindenfele, pávák sétálnak szabadon, gyikok, mókusos mindenfele. Macska szinte nincs is, de kutya rengeteg mindenhol, szegények elég sványak, de nem veszélyesek. A háziállatok meg mindenhol az utcán, tehenek, kecskék, néha disznók, kiscsirkék. A szent tehenek a városban élnek az utcákon a szemeten.
A vallási hagyományok hiába lettek betiltva, gyakran még élnek, mint az özvegyégetés, meg a párszik „temetése”, aminek leghiresebb helye Mumbai központjában egy torony. Ők az élet körforgásában hisznek és a hullákat egy magas helyre, például tetőre teszik és megvárják, hogy megegyék a keselyűk. Útközben egyszer mintha láttam volna egy öreg testet egy alacsony bádogtetőn és nem értettem minek rakják fel szegény idős embert oda fel a napra. Lehet, hogy rosszul láttam, de akkor még nem hallottam erről.
Ez a gyors fejlődés nem tudom mennyire tesz jót Indiának, gazdaságilag és számokban biztosan, de hihetetlen milyen gyorsan változnak a városok. Tiz éve Bangalore tényleg kertváros volt, ost egy lépést ne lehet tenni akkora a forgalom és olyan gyorsasággal épitkeznek, hogy a 2 hónap alatt, amióta itt vagyok, megépitették a helyi utat, a felhőkarcolót folyamatosan és komolyan mindenhol épitkezések vannak. Ahol a nők ugyanúgy cipelik a téglákat, mint a férfiak. Meg nagyon commercialized. Az átlag indiai szappanoperát néz egész nap, amikor nem dolgozik. Helyi nyelven.
A pici babák derekára zsinórt kötnek, lábperecet, karkötőt kapnak és egy-egy csúnya nagy fekete pöttyöt a homlokukra és arcukra. Azért, mert annyira, de annyira édesek és ennivalóak (különben tényleg), hogy el kell csúnyitani őket, mert még elviszi az ördög.
Sok épületen van egy csúnya, nyelvet nyújtó ördög kép, ami a rossz szellemeket hivatott elüldözni. A járművek is tele vannak szines képekkel, meg istenekkel, meg „Sound Horn” felirattal, mintha nem dudálnának igy is állandóan.
Létezik még lepra is, meg malária, meg veszettség, nekem eddig szerencsém volt, de szinte mindegyik trainee volt már kórházban főleg viz és kaja miatt. A veszettségbe napok alatt bele lehet halni és a magas láz mellé hidrofóbia jön, amikor hiába szomjas a beteg, agresszivvá válik, ha vizet lát.
Varanasi (Benáresz) a legszentebb város olyan hely, ahol mindenki fürdik és iszika szent vizből, miközben ott úsznak a hullák mellette, mert a temetés itt a hamvak szet vizbe szórását jelenti. Ott ül a sok guru, babaji rasztástul, sokszor meztelenül és szivja a hasist vagy amit éppen és tart a megvilágosodás felé. Egy egész életbe kerül az embernek saját maga megismerése és még igy sem biztos, hogy eléri célját. Nagyon fontos a spiritualitás, hogy értelmes életet élj, ne csak a semmibe rohangálj és foglald el magad a munkával, meg a tennivalókkal, hanem legyen célja mindennek.
India tényleg hihetetlen és egy könyvet teleirhatnék a meglepő dolgokkal, de mindezt természetesen kell fogadni és mindent meg lehet szokni. Általában ne is lepődök meg semmin és csak abból van elegem, ami közvetlenül hat rám, mint például a buszút, ami minden egyes alkalomal kiszivja az összes energiámat, és a meleg, a kosz, az izzadás, meg hogy annyira körülményes és nehéz és néha lehetetlen bárhova eljutni. Remélem nem hangzik mindez nagyon ijesztőnek, mert egyáltalán nem az, csak bele kell olvadni és hagyni hogy vigyen magával. Ezek csak egyes kiragadott dolgok és nyilván nem lehet átadni, milyen is itt, mert a néhány negativum ellenére ez egy gyönyörű, érdekes, varázslatos ország.
Itt minden nap ér olyan élmény, látsz vagy hallasz valamit, amit álmodban sem képzeltél volna és mindennek az ellenkezőjét is meg lehet tapasztalni.
De mi mást várhatnál egy olyan kultúrától, ahol 330 millió istenben hisznek; 18 hivatalos nyelv van, de több százat használnak; több mint egy milliárdan vannak és mindegyik megye olyan, mint egy külön ország; 8-9%-os az évi GDP növekedésük, mégis az emberek két harmada a szegénységi szint alatt él; 60 éve eltörölték a kasztrendszert, de házasságot legtöbben csak kaszton belülivel kötnek, anélkül, hogy a fiatalok találkoznának egymással és csak miután kikérték az asztrológus véleményét; egy embernek képtelenség átkelni az úton olyan kaotikus a forgalom, de az út közepén fekvő tehén senkit nem zavar .
Mielőtt Rátok zúditanám eddigi élményeimet, egy kis bevezető illetve izelitő Indiáról, egy – két furcsa, sokkoló dologról, kizárólag a saját szemszögemből, mert Indiát mindenki máshogy éli meg.
Eleinte nehéz volt megszokni az evési és tisztálkodási szokásokat. Itt délen mindenki kézzel eszik, kizárólag jobb kézzel, mert a balt – WC papir hiján – másra használják. Nem olyan könnyű kézzel enni, egyrészt mert forró, másrészt mert a rizst zöldségszósszal keverik össze (ez itt a mindennapi főétel) és nem annyira szilárd, hogy kézzel meg tudjuk enni. Persze mindent meg lehet tanulni és minden étkezdében van csap, vagy simán a fémtányérba öntik evés után a vizet és igy mosnak kezet.
A fürdőszobában minden egyben van, a mosdó, ha van; a lyuk a földben, ami a WC és egy csap mellette; valamint zuhany helyett két csap és mellette a vödör. Először 1 órámba telt megmosakodni és hajat mosni, fogalmam sem volt, hogy csináljam. Meleg viz nem nagyon van, de nem is kell, a nagy vödörben van egy kisebb, abból kell magadra öntögetni a vizet. Hidegebb vidékeken kondérban tűzifával forralják a vizet. A lyuk WC pedig lehet, hogy furcsa nekünk, de egyrészt sokkal praktikusabb, másrészt itt Indiában sokkal higiénikusabb, mivel semmid semmihez nem ér hozzá. A WC papir hiányáról meg csak annyit, hogy az indiaiak elég koszosnak tartják a mi szokásunkat, hogy nem mosakszunk meg utána. Persze lehet kapni boltokban, csak ők nem használják.
A párválasztás is elég hihetetlenül működik. Voltam egy-két esküvőn és még a modern godolkodású, IT szektorban dolgozó fiatalok is kaszt, horoszkóp és szülők választása alapján házasodnak. Csak az esküvő előtt találkoznak, még most is a menyasszony családja fizeti a sok milliós költséget, általában 500 – 1000 vendég van és több napig tart a sok ceremónia.
Legnehezebb a közlekedés. Számomra nagyjából lehetetlen, mivel se motorom, se autóm, se scooterem, se rikshám, se robogóm. Messze is lakom és általában 2 óráig tart a 15 km-es távot megtenni. A buszok össze-vissza járnak, nem nagyon lehet kideriteni mikor melyik hova megy, főleg mivel kannadául van ráirva a száma is, amit csak az itteniek tudnak elolvasni. Általában próba szerencse alapon pár hónap alatt meg lehet tanulni és talán egyre kevesebbet kell gyalogolniJ De akkora a tömeg és a meleg és a zötykölődés, hogy nagyon jól kell lenni, hogy túl lehessen élni egy 1 órás utat. A buszok roppant régiek, szakadtak, icipici ülések vannak, a nők elül, férfiak hátul, óriási rohanás és harc folyik a felszállásnál a helyekért, nemhogy nem engedik előre a nőket, de arréb is löknek és nem lehet se levegőt kapni se kilátni, mivel nem európai emberek méreteire lettek mintázva. Azért néha elég vicces, zene is van és az ellenőr, aki a buszon utazik és táv szerint adja a jegyet, a egnagyobb tömegen is át tudja verekedni magát. Viszont nagy előnye, hogy olcsó. Az ilyen kintlakóknak, mint én, nagyjából tizszer olcsóbb, mint a riksha.
A rikshát, ami a tipikus ázsiai közlekedő eszköz itt autonak (illetve „ótó”) hivják és szerintem évek alatt lehet elsajátitandó művészet a kezelésük. Legtöbbször alludozni kell velük, elég csúnyán, nekünk fehéreknek. Alapvetően taxi méterrel kéne működniük, de minket csak fix, vagyis jóval magasabb árért akarnak elvinni, ha meg méterórával, akkor nagy kerülőket tesznek, úgysem tudjuk, hol vagyunk, mivel legtöbb út egyirányú. Az hogy elvisz-e teljesen random működik, sokszor csak a 8-10. akar elmenni oda, ahova el kell jutnod. Sosem értettem miért, hisz kifizetem, de ha túl közel van, nem éri meg nekik, ha meg túl messze, szintén nem. (Én az utóbbi kategóriába tartozom. Nálunk olyan rosszak az utak, hogy volt hogy kiraktak útközben – ha egyáltalán eljönnek idáig – és az utolsó 15 percet gyalog kellett megtennem). Hivatalosan este 10, de gyakorlatilag sötétedés, vagyis este 7 után 1,5x-os áron dolgoznak, éjfél után meg dupláért. Ha dolgoznak. Mivel hozzám még nappal sem nagyon akarnak elmenni, ha valami programom van, kénytelen vagyok találni valakit, aki befogd éjszakára, hogy aztán hajnali 6kor felkeljek és 8ra hazaérjek.
Eleinte próbálkoztam gyalog, hisz az a legolcsóbb, de lehetetlen. Járdák nincsenek, ha vannak, óriási lyukakkal tele, ami a 1,5 méterrel lejjebb lévő csatornába vezetnek, ahol a patkányok laknak. Útszélén roppant veszélyes menni, mert a teheneket kikerülik, de az embereket csak ledudálják. Meg nagyon messze van minden. Nappal meleg, éjjel sötét.
Motoron a legjobb, persze csak hátul ülve. Még mindig nem hiszem, hogy képes lennék akárcsak kocsit is vezetni ebben a forgalomban. És nem a baloldali közlekedés miatt, azt hamar meg lehet szokni, hanema teljes káosz miatt, ami az utakon van. Még mindig rejtély számomra, mik az iratlan szabályok, mert azirottakat senki nem tartja be. A fő szabály a dudálás. Nem a hangzavar növeléséért teszik – bár kivülről úgy tűnik – csak jelzik az előttük haladó valaminek, hogy jönnek. Mivel tükröt általában nem használnak, csak mennek előre dudálnak és ha egy nagyobb mögöttük dudál lehúzódnak egy kicsit. Persze nem mindenki. De itt is a nagyobb erősebb elve győz. Tehát vannak a buszok, teherautók, útépitő gépek, utánuk jönnek a kisbuszok, aminek a VW-es változatából itt rengeteg van, majd az autók, majd a riksák, majd a biciriksák, majd a motorok, kisebb motorok, scooterek, biciklik és gyalogosok. Tehát általában kisebb enged nagyobbnak, de kisebbnek sokkal jobb dolga van, mert a dugókban mind előre tudnak szlalomozni a nagyobbak között. Igy a riksaban ülő szerencsétlen arcába jön a gáz az előtte, mellete, közötte lévő másik riksától, motortól, autótól.
Nagyon konzervativak, nem lehet, csak hosszabb ujjú pólóban lenni, meg hosszú nadrágban, száriban és a nagy kendőnek mindennek a tetején takarnia kell a dolgokat, mert egy kivillanó váll, vagy a mellnek látható formája túl sok tekintetet vonz. Persze én akárhogy öltözök mindenhogy fehér és szőke vagyok, churidában, ami a helyi ruha, elég furcsán néznek rám. Különben nem nagyon értem, mert a száriban, ami egy top és egy 5 méter széles anyag körbecsavarva, kint van az egész hasuk, hátuk, derekuk. Rengeteg fajta szári van és gyönyörűek, hihetetlen milyen fantáziájuk van az anyaggyárosoknakJSzinek, minták, formák annyiféle kombinációja, amit nálunk el sem tudnánk képzelni. A nők haja mind fekete és nagyon hosszú, általában befonva. Szines porból pötty a homlok közepén, rengeteg karkötő ruha szinétől függően, láblánc, lábgyűrű, orrpiercing, meg fülbevaló, minél több arany, annál jobb. Sajnos nyári rihát egyáltalán nem lehet hordani, igy sülök eléggé. De a modernebb lányok az esti szórakozóhelyeken olyan miniben vannak, hogy még én sem vennék fel olyat. Állitólag ezt csak pár éve kezdték el és csak a nagyvárosokban.
Hát elég nagy a mocsok, szemét, szennyviz,stb. Előfordul, hogy be kell fognod az orrod a csatorna mellett elhaladva, ahova jobb nem nézni, csapvizet nem szabad inni. De a szemét a legdurvább, mindenhol, mindenhová szemetlenk mindenféle szemetet. Nem is nagyon van szemetes sehol, de akkor is, gyerek felnőtt, a műanyagtól kezdve a kókuszig, amint megevtt valamit, csak úgy eldobja akárhova. Néha még a tanultabbak is. Ugyanilyen undoritó, hogy elég normális a köpködés meg a böfögés. Sokan bételt rágnak és ezért köpködnek pirosakat, de legtöbben csak úgy krákognak és köpködnek, akárhol és akárki előtt. A böfögés meg tök normális dolog, főleg kajahelyeken, úgyhogy gyakran elegy az étvágyam. Na meg az orrtúrás. Főleg a riksások, egyik keze a dudán folyamatosan, másik az orrában. Meg a pasik az utcán pisilnek, a gyerekeket az utcán leguggoltatják és csak végezzék a dolgukat és nőt is láttam már utcaszélen guggolni. De nincs is nyilvános WC, úgyhogy ez kényszerből is történik.
Nagyon barátságosak, rögtön meghivnak, befogadnak az otthonukba, degeszre etetnek, az egyetlen ágyon altatnak, ők a földön. Állandóan leállitanak az utcán, sokszor gyerekek és csak annyit kédeznek, hogy „What is your name?” meg „Which country?” aztán kezet fognak és elmennek. A nevemet sosem értik meg, nem tudom felfogni miért, azt hittem nincs ennél egyszerűbb, az országnál meg csak annyit mondok Európa. Felesleges magyarázkodni, mert fogalmuk sincs Magyarországról.
Nagyon furcsa a társadalom. Nemcsak kasztok szerint van felosztva, hanem hely, nyelv, társadalmi osztály, törzs és rengeteg más szerint. Vannak alsó kasztból gazdagok, meg forditva, de azért még mindig csak az érinthetetlenek takaritják az utcákat, az özvegyek ki vannak közösitve, a fogyatékosokat átok sújtotta, a transzvesztitáknak varázslatos erejük van. Ezek a száriban sétáló férfiak évszázadok óta a társadalom peremén élnek, nőknek tartják magukat és minden évben hagyományos fesztiváljuk van, ahol Krisna özvegyeként beöltöznek. Az NGOk velük is dolgoznak, mert nincs lehetőségük munkát kapni. Koldulnak és ha nem adsz semmit átkokat szórnak rád. Emiatt meg is lepődtem, miért öltöztetik a szoszéd kisfiút lányruhába és miért van hosszú copfja (nem hittem el, hogy fiú, amig meg nem mutatták, hogy ténylegJ), egy rokon kislány meg rövid hajjal nadrágban, ami itt a kislányoknál sosem fordul elő. A kisfiúnak 3 nővére van és valószinűleg nincs pénzük fiu ruhára, a kislánynak meg egy nővére van és a szülők fiút szerettek volna.
A vallásnak mindenhol nagy szerepe, lépten nyomon beleütközünk a hétköznapi életben olyan szokásokba, amik a hinduizusból erednek. Minden nagy eseménynél Pooja-t tartanak, amikor jönnek a papok, gyümölcs és virágáldozatokat ajánlanak, mormogják a mantrákat, a kliens pedig fizet. Egy házszentelésnél például égőkkel feldiszitik az egész házat, minden ismerőst meghivnak ebédre, a papok pedig kifüstölik házat, vagyis tüzet raknak bent és ott tartják az áldozatot.
A vizhiányon kivül még nagy probléma az áramhiány. Teljesen normális a napi áramszünet és nyáron, az utóbbi időben volt, hogy 3 napra is elment, pedig ez egy óriási IT város, és hát elég bosszantó, amikor az ember dolgozna.
Bangalore tényleg IT központ, egész Indiából jönnek ide a fiatalok dolgozni, én ebből sajna kimaradtam, ugyhogy nem láttam az óriási cégeket, ahol van, hogy csak egy évben 14 000 új alkalmazottat vesznek fel. Viszont sok trainee iylen helyen dolgozik és hát a munkamorál ott sem jobb. Mindig teáznak, beszélgetnek, nagyon sokáig bent vannak, de annyira nem hatékényan dolgoznak, hogy sokkal tovább tart minden. Az NGOkat nem nagyon értem, én úgy látom, hogy senki nem csinál semmit, mégis az évi jelentésekben nagyon sokat elértek. Persze jobb igy, nem rohangálnak és idegeskednek, ugyanoda eljutnak, csak tovább fognak élniJ Nálunk is megvan a délelőtti és a 4 órai teázás meg közben az ebéd, igy a 8 órából nem sok marad.
A férfi – nő kapcsolatot még mindig nem sikerült megértenem, mert mindenki mást mond, meg annak az ellenkezőjét is. Ugye a lányok konzervativak, meg szervezett házasság van, igy a fiatalok nem igazán találkoznak, nem véletlen, hogy annyi pasi mászkál kézenfogva, ami itt teljesen normális és nem is melegek. Mégis van aki azt ondja, hogy ez csak egy része a társadalomnak és vannak könnyűvérű lányok. Nem tudom mit értenek ezalatt, mindenesetre egy indiai lányt ismerek, akinek van európai pasija. A fiúk meg állitólag elég tapasztalatlanok, de nagyon gyorsan tanulnak. A nőket nem igazán engedik előre, sőt, a férfi mindig hamarabb kap enni, ágyon alhat, ilyenek. A házasságok mégis örökre tartanak és gyakran boldogok is. Azt mondják nálunk először a szerelem, aztán házasság (meg a válás), náluk először a házasság aztán a szerelem. Mégis a legnagyobb botrányz Richard Gere nyilvános arcra puszija váltotta ki, amit egy hires indiai szinésznőnek adott az AIDS ellenes kampánya közben. Sokan az utcára mentek tiltakozni, de az újságok szerint ez szégyen és csak a fundamentalista bigottok csinálják ezt és a „templomszolga” lányokról, akik végülis szexrabszolgák, nem szól senki.
Elég vicces ez a soknyelvűség, főleg itt délen, csak a házamban beszélnek angolul, kannadául, mayalamul, hindiül. De előfordul még a tamil, telugu is. Legtöbb gyerek is sok nyelvet beszél és általában 3-on nyelven tanul az iskolában.
A babona és a hiedelmek mindenhova kiterjednek. Mindenkiből lehet isten, főleg a filmsztárokból, akik óriási népszerűségnek örvendenek. Nem véletlen egy 1 milliárdos országban. Rajkumar,a hires kannada szinész 1 éve halt meg, akkor gyújtogattak az utcán, most meg mauzóleumot épitenek neki. Az unokája 1. szülinapját egy luxushotelban tartották több száz résztvevővel, ahova el is akart vinni egy barátom, mert az apa legjobb barátja.
A csótányok rohangálnak mindenfele, vonaton, utcán, a házunkban, de főleg éjjel. Még mindig nem tudtam megszokni őket. Az indiaiakat nem zavarja, csak hagyják őket futkosni, a lányok meg azzal viccelődtek, hogy levest csinálnak belőlük és megeszik ebédreJ Patkányt még csak párszor láttam, de sikoltozás és ugrálás lett belőle. Sajnos monszunkor mind kijönnek majd ezek az állatok a relytekhelyeikről. Varjúból is nagyon sok van és simán közel sétálnak. De láttam szép állatokat is, például a hegyekben, meg a templovárosoknál csak úgy ugrálnak a majmok mindenfele, pávák sétálnak szabadon, gyikok, mókusos mindenfele. Macska szinte nincs is, de kutya rengeteg mindenhol, szegények elég sványak, de nem veszélyesek. A háziállatok meg mindenhol az utcán, tehenek, kecskék, néha disznók, kiscsirkék. A szent tehenek a városban élnek az utcákon a szemeten.
A vallási hagyományok hiába lettek betiltva, gyakran még élnek, mint az özvegyégetés, meg a párszik „temetése”, aminek leghiresebb helye Mumbai központjában egy torony. Ők az élet körforgásában hisznek és a hullákat egy magas helyre, például tetőre teszik és megvárják, hogy megegyék a keselyűk. Útközben egyszer mintha láttam volna egy öreg testet egy alacsony bádogtetőn és nem értettem minek rakják fel szegény idős embert oda fel a napra. Lehet, hogy rosszul láttam, de akkor még nem hallottam erről.
Ez a gyors fejlődés nem tudom mennyire tesz jót Indiának, gazdaságilag és számokban biztosan, de hihetetlen milyen gyorsan változnak a városok. Tiz éve Bangalore tényleg kertváros volt, ost egy lépést ne lehet tenni akkora a forgalom és olyan gyorsasággal épitkeznek, hogy a 2 hónap alatt, amióta itt vagyok, megépitették a helyi utat, a felhőkarcolót folyamatosan és komolyan mindenhol épitkezések vannak. Ahol a nők ugyanúgy cipelik a téglákat, mint a férfiak. Meg nagyon commercialized. Az átlag indiai szappanoperát néz egész nap, amikor nem dolgozik. Helyi nyelven.
A pici babák derekára zsinórt kötnek, lábperecet, karkötőt kapnak és egy-egy csúnya nagy fekete pöttyöt a homlokukra és arcukra. Azért, mert annyira, de annyira édesek és ennivalóak (különben tényleg), hogy el kell csúnyitani őket, mert még elviszi az ördög.
Sok épületen van egy csúnya, nyelvet nyújtó ördög kép, ami a rossz szellemeket hivatott elüldözni. A járművek is tele vannak szines képekkel, meg istenekkel, meg „Sound Horn” felirattal, mintha nem dudálnának igy is állandóan.
Létezik még lepra is, meg malária, meg veszettség, nekem eddig szerencsém volt, de szinte mindegyik trainee volt már kórházban főleg viz és kaja miatt. A veszettségbe napok alatt bele lehet halni és a magas láz mellé hidrofóbia jön, amikor hiába szomjas a beteg, agresszivvá válik, ha vizet lát.
Varanasi (Benáresz) a legszentebb város olyan hely, ahol mindenki fürdik és iszika szent vizből, miközben ott úsznak a hullák mellette, mert a temetés itt a hamvak szet vizbe szórását jelenti. Ott ül a sok guru, babaji rasztástul, sokszor meztelenül és szivja a hasist vagy amit éppen és tart a megvilágosodás felé. Egy egész életbe kerül az embernek saját maga megismerése és még igy sem biztos, hogy eléri célját. Nagyon fontos a spiritualitás, hogy értelmes életet élj, ne csak a semmibe rohangálj és foglald el magad a munkával, meg a tennivalókkal, hanem legyen célja mindennek.
India tényleg hihetetlen és egy könyvet teleirhatnék a meglepő dolgokkal, de mindezt természetesen kell fogadni és mindent meg lehet szokni. Általában ne is lepődök meg semmin és csak abból van elegem, ami közvetlenül hat rám, mint például a buszút, ami minden egyes alkalomal kiszivja az összes energiámat, és a meleg, a kosz, az izzadás, meg hogy annyira körülményes és nehéz és néha lehetetlen bárhova eljutni. Remélem nem hangzik mindez nagyon ijesztőnek, mert egyáltalán nem az, csak bele kell olvadni és hagyni hogy vigyen magával. Ezek csak egyes kiragadott dolgok és nyilván nem lehet átadni, milyen is itt, mert a néhány negativum ellenére ez egy gyönyörű, érdekes, varázslatos ország.
2 comments:
Cicám!
van életed:-)
ez naggyon kemény!!!!!!!!
de már alig várom hogy újra talizzunk!
nagy puszi:-)
na látod Mayácska, büszkén taposod mélyebbre elődeid magyar lépteit Bangaloreban, India valóban életed (egyik) legfantasztikusabb élménye lesz :))! haszálj ki minden pillanatot. puszi Dius
Post a Comment