Hát a vonatút halálos volt. A végefelé már mindenki meg akarta ölni egymást. Este még elég ok, bár éjjel elég hideg volt. Aztán reggel már lehetett látni, hogy egy óriási sivatagon haladunk keresztül. Reggel 11-re kellett volna érkeznünk és este 19-re voltunk Karachiban. Délutánra olyan forróság lett, hogy már semmi sem segített, sem a fan, sem az ablak. Mindenki halálra unta magát. Én meg persze igyekeztem nem enni semmit, mert már 2 napja minden csak kijött belőlem. Az uccsó szakaszt Hyderabad és KArachi között óra helyett nagyjából 4 alatt került megtennie. Már minden bajunk volt. Szerencsére a Karachi LCből kijöttek értünk, ketten, akik másfél órával később Review Boardra mentek. Érdeke, főleg, mert csak pár napja voltak Aiecesek. Eredetileg az volt a tervük, hogy PaKola-t öntenek a fejemre, de szerencsére elálltak ettől az ötlettől. Mondjuk, csak amiatt, mert akkor az ő kocsijuk lett volna ragacsos. A PaKola egy nemzeti ital, olyan, mint az orenzada, iszonyat szar, édes buborékos valami, azt mondják fagyi ízesítésű. Hát ez elég érdekes.
Annyira halálomon voltam, koszos, éhes, hasfájós, fáradt, hogy még a traineekkel sem nagyon beszéltem, csak mentem zuhanyozni.
Rögtön este vissza/megérkezésünk tiszteletére nagy Barbecue partyt csaptak a tetőn, úgyhogy rögtön megismerhettem az egész LC KArachit. Persze a fűszeres csirke gondolom nem tett túl jót, de legalább finom volt. Rengetegen voltunk, szerintem több, mint 20-an és tök jófejek, meg viccesek voltak mind.
Annyira halálomon voltam, koszos, éhes, hasfájós, fáradt, hogy még a traineekkel sem nagyon beszéltem, csak mentem zuhanyozni.
Rögtön este vissza/megérkezésünk tiszteletére nagy Barbecue partyt csaptak a tetőn, úgyhogy rögtön megismerhettem az egész LC KArachit. Persze a fűszeres csirke gondolom nem tett túl jót, de legalább finom volt. Rengetegen voltunk, szerintem több, mint 20-an és tök jófejek, meg viccesek voltak mind.
No comments:
Post a Comment